Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verseim 19

2013.03.22

 

Verseim 19


Kép

541-

 

Pénzszagú mámor-férgeknek foga

A külső gépzajos világra lelkem csendje borul,
S a megrendezett, esztelen mámor belőle sivítva visszavonul.
Férgeknek járatába, tőlem oly távol,
Ott rágja fogával önmagát véresre, kínlódva százszor!

Esztelen, pénzszagú mámor….
Csatlósai lihegve futnak.
Fussanak hát,
Kiutat mégsem tudnak!

Megmarad nekik, mit eddig maguknak ástak,
A piszkos körmük kaparta, bevégezett járat.
S élnek ott sötétben, riadtan, anyátlan,
Egy tudatlan, elveszett, kiégett világban.

Időtök lejár!
Bevégezett járat…
Férgeknek foga többé Téged
És engem sem rághat!

2013-01-24
17.44.

Dalol a Szív

Belefigyelek lassan, s némán a csendbe,
Ahogy szívemnek lüktetése dalol a végtelenbe.
Éneke nyomot hagy Időn és Téren,
S túlhalad azon is, közel és messzeségen.

Dalol a Szív,
Dalolja Életem,
Érzelmes képekből szüli meg énnekem…

A virágot reá,
Kinyílót, szépet,
Kertemnek Fáját,
S a Mindenséget.

Dalol a Szív,
Dalolja Életem,
Dalolja azt, mi bennem az érzelem!

2013-01-20
21.18.

Csóka csípte téli gyümölcs

Csóka csípte téli gyümölcs ül az ágon,
S a hó lepte puha csendet figyeli a fákon.
Föltekint, megnézi, mi érlelte eddig,
S tűnődik a csókán, ki vele tart a csendig.

Csőrében zamata, húsának cseppje,
Így van már ez, ha az Élet elibe tette.
Kicsiny gyümölcs táplálja télidőn a testet,
Madárnak szárnyát, mi emeli a lelket.

Csóka csípte,
Nyár szerette,
Közepe az Élet.
Húsában a Magja,
Mi megőrzi a Szépet!

2013-01-17
16.40.

Bolond

Megrögzött tudatom hasadékán
Kisurranok.
S a Mindenség kitárult végtelenjébe jutok.
Mosolygok rád.
Látom,
Ezen egérutat Te nem ismered,
S mégis, mégis szememre veted…
Furán nézve igazi énemet.
Hóbortom hozadéka miatt,
Hited szerint
Engem Bolondnak mondasz.

Lehetetlen vetület!
Kiáltod.
Talán nem ismersz!
S ha egyszer mégis,
Szívemben a lelkület.
Ott keress!

Bolond…
Igen, lehet,
Hát az vagyok!
S bolondos jókedvemben szabadon
Szárnyalok!

A hasadékon át, enyém örökül
A Minden,
S a mindenben a Semmi.
Tudod barátom,
Ez lett a kincsem.

Bolond…
Bolondos minden!
S a Végtelen nekem ott kezdődik,
Ahol a Semmi se
Sincsen.

2013-01-13
23.55.

Földön Csillag

Földön Csillag leszek,
Nem, mi föntről lehullt,
Hanem, mi itt született és örömben
Kigyúlt.

Mi lángol, s szikrát vet,
Mi szívéből fényes lett.

Földön Csillag.
Élete lángol,
Szívében Kapu,
Azon át táncol.

Vezeti, vigyázza
Aranyszín Pásztor!

2013-01-13
17.48.

Viruló virág

Bú ette arcodon fagyott mosoly honol,
Rákente lelkednek ördöge, mit félelmed fizetett.
Eltakartad szívednek ragyogó örömét.
Hagytad,
Eladtad.
Olcsó garasok nőnek hited hamis értékén,
Mind többé,
S töltik ki hazug életed.
Megtagadtad elrejtett Önmagad!
Gazdátlan fénylő feledet.
S tudod-e benned Ő hol lakik?
Hol van az igazi nevetés szívednek szárnyaló örömén?
Hagyd újjászületni didergő Önmagad!
Hitetlen hiteden, s félelmeden nőtt garasok had guruljanak
Szerteszét!
S viruló virág díszítse a lét innenső, s túlsó peremét!

2013-01-11
22.51.

Fehérlő Holló

Visszajutottam a magam idejéhez...
Rohan az Idő, de nekem mégis áll,
S felnyitja előttem tengernyi válaszát.

Olvasom sorait, végtelen Könyvét,
S letörlöm szívemmel az Embernek könnyét.
Csendesen

Nincs már, mi fájjon,
Húsunkat harapó rémséges álom.
Eltűnt

Kinyílt az Időnek Szárnyas Ajtaja,
Mert a Mindenség szívemnek Éltető Otthona.
Kulcsot kaptam

Ott lakok, hol az Ég a Földet éri,
Hol az ébredő Nap a lelkem védi.
Szeretőn

Rohan az Idő, de nekem mégis áll,
Időtlen Valóság, melyben szívem könnyen száll.
Kegyelem

Megszentelt Létezés belsőmnek Titka,
Mint fehérlő Holló, megújult, s Tiszta.
Ígéret

2012.12.17.
08.52.

Fényt sírok

Fényt sírok bánatot termő sírodon.
Megváltom nehéz Keresztedet!
Repülj!
Mert szabad vagy!

2012.12.17.
0.07

FényHangon éneklek

Kertemnek zöld füvében a Nap sugaras ragyogását figyelem.
Megszólít, hozzám ér, bőrömet simítja.
Hív, hogy merre utat mutat, Vele menjek.
Arany Utat nyit, gyalogösvényt Fényből.
Csilingelő Hangokkal tölti fel, melyek szívembe lépnek,
Hogy dalt fakasszanak, s örvendő mosolyt számon.

A Fény Útját járva FényHangon éneklek.

Aranyos gyalogösvény lábam alatt.
Híd szívemen át.
Bennem Csillagzó Szeretet,
Mi ezernyi csengettyűből szüli szikrázó dallamát.
Megyek, merre hív az Út,
Mert Létezni másként, s másmerre nem lehet!

2012-12-16
08.40.

Szememnek Időtlen vonala

Szememnek Időtlen vonalát madárszárnyúra festem,
Míg az Egeknek Ura kedvesen mereng felettem.
Tűnődik, kacsint, hisz Szikraszemet lát,
S én beléugrok a Semmibe, mely tátongva
Ezer éve várt.

Szél szárnyán utazok,
Madárlelkem szól,
Megtart a Végtelen,
S hozzám a Csend Hangján
Szívemből dalol.

Pattogó, eleven, szikrázó Fények,
Belsőmből születve a Világhoz érnek.
Érintik Szívét, hogy dobbanjon újra,
Hogy forduljon Kereke
Rútról a Jóra.

Szememnek vonala kihúzva már,
Megfestett szárnyakon Boldogan száll.
Szórja a Szikrát, szívem a Kút,
Forrásként buzogjon,
Áldom a Jót!

2012-12-08
08.14.


Őszinte Szerelmes Remény

Túszoknak foglya lett kezednek vasmarkú kötele,
Szorít, húsodba vág, ráng minden idege.

Erővel fogna, s Időd venné el, hogy félj.
Félj, s ne remélj!

De hiába a kötél, ha szíved nem zárja lakat,
Ha leromboltad már benned az összes, rideg falat.

Túszoknak foglya, s kötelék?
Nevess!

Kiszabadult hófehér szárnyad,
Hát szeress!

Vasmarok idegesen ráng,
Nem bír szíveddel, melyben ott ragyog a láng.

Ragyog, felfénylik, az Egekig ér,
Nincs többé szorító hatalom, mi elkísér.

Járj utadon, szemedben kigyúlt már a fény,
Hited maga a Tiszta, Őszinte Szerelmes Remény!

2012.11.26.
22.39.

Feketéből lett Gyönyörű Fénymadár

Lélekben hajléktalan suhanó árnyak,
Embertömegű, emlékes vágyak...
Hova futsz, szaladsz, Te űzött hontalan,
Istennek kertjét nem látó parttalan
IVADÉK


Te, ki nevelkedtél Ősök megszentelt hitén,
S boldogan úsztál lelkednek varázsos tengerén,
Miért és merre tartasz,
Szavad csak zokszó, s jajduló panasz.
ZAJOS FEKETE MADÁR

Éhséged maró fájdalma üvöltő kín,
Szívedből eltűnt minden szerelmes rím.
Embertömegű, emlékes vágyak,
Ébredni kéne, hol zúgnak a gyárak.
KIÁLTS

Rombold a Vasnak magas falát,
S engedd a Napnak üdvözlő sugarát,
Élni kebledben újra a Fényt,
Hogy ne tengődj nyomorult hajléktalanként!
FELTÁMADT ISTENI IVADÉK

Kiálts Ember!
S Fényt iszik a fekete zajmadár,
Csőrében cseppként viszi a Napnak éltető sugarát
MINDENKIHEZ

Dalolj, szállj,
Te Feketéből lett Gyönyörű Fénymadár!

2012.11.26.
09.37.

Megfestett látomás

Papírra festett látomás hever szabadon, erezett asztalomon.
Szívemnek olyan ez, mint lélekszáguldás sebes gyorsvonaton.

Ülök helyemen, s a Tér végtelenre vált,
Kiáltó csendszikra szemem parazsára vár.

Elmerül benne, s felizzik a Fény,
Eleven látomás, mely hirtelen ismét önmagához ér.

Megrendül kicsi szíve, s az enyémhez szól,
Csendszikra hangján kedvesen tündérdalt dalol.

Lelkemnek felizzó lángja táncol a megfestett papíron,
Végidők hajnalán örökké tartson e szerelmes vigalom!

2012-11-20
22.46.

Szeretve Élj

Ha álmodom szemednek tiszta tengerét,
Ha érintem szívednek fényes rejtekét,
Felragyog lelkemnek sugaras Napja,
Virágzó tündérkert égköves Magja.

Álmodok, táncolok, szívem a Fény,
Ölelve, boldogan bennem is élj!
Éled a Mindenség, kinyílik ránk,
Egekbe nyúlik virágzó fánk.

Viruló lélegzet,
Viruló szív,
Viruló látomás,
Szeretve Élj!

2012.11.19.
14.33.

A Mindenség kitárult kapuja

Csend honol a fák ágain,
S a Mindenség küszöbén
Haladó szívem
Nekem köszön.

Dobban, megremeg,
Hogy engem lát.
Csillanó köntöse
Zenélő csillagsugár.

Ó Szív!
Dobbanj még!
Dobbanj értem,
Ahogy boldognak lenni születve reméltem!

Bennem Te őrzöd
A Mindenség kitárult kapuját,
Mosolyogj, zenélj,
S ékesítsd Lelkemnek Tündérszép Otthonát!

2012.11.12.
08.48.

Égjen és gyúljon

Sóhajtásom maga az Isteni akarat,
Kiárad, megteremt, szolgálja javamat.

Nem könnyű, rögös, hosszú az út,
Tengernek mélye bennem a kút.

Szárnyam az érzés, mi szívemből jön,
Csillagzó sugaras, reád köszön.

Felemel, átölel, repítsen még,
Sóhajtsunk szabadon, s legyen az Szép!

Szépséges, Igaz, mi belőlünk Él,
Égjen és gyúljon az Isteni Fény!

2012-11-11
11.14.

Kincs ragyog / Jól vigyázd!

Kincs ragyog kezedben,
Nemes égkő fényeként
Szívedben.

Éltető Forrás

Rád talált,
Hívott.
Szemeden át lélektükrödben bízott,

Hogy meglátod,
Hogy érzed,
Hogy szíveddel az Istent kéred.

SZERETET

Mi a Tiéd,
S már nem vehetik el
Semmiért!

Bizton tudod,
S őrzöd,
S e fényességet magadra öltöd.

Kincs a kézben, szív a Fényben

Jól vigyázd!
Magad magadra,
Ha rátalált!

2012-10-30
08.35.


Zengnek a Fák, Dalom a Szív

Én vagyok az Út, a Földön futó,
Szívemen át az Égbe nyúló.
Futok, szaladok, pihenőm az erdő,
Virágos rét, lelkemen a mező.

Alakom egyenes, s olykor görbe,
Tévelygőn, meg-meg törve.
De futok, mert célom Szent,
Megállóm nem lehet,
Csak, ha végeztem idelent.

Addig is összekötöm a két partot,
S ha szólok, belőlem az Istent hallod.
Zengnek a Fák, Dalom a Szív,
Hallod Te is, Mi minket hív!

Futunk, szaladunk.
Célunk Szent.
Szólunk, majd hallgatunk,
Legyen most Rend!

2012.10.29.
07.21.

Az ÉLŐ a Holtak közt

Visszatért Az ÉLŐ a Holtak közé
Úúú..sötét varázs
Zúg a Nép
Tükörvilág
De nem úgy van az!
Hisz csillog Szívén az Igaz Fénysugár
Ez lesz, mi töri az átkot,
S lelkemnek felizzó lángja táncol a megfestett papíron, felébreszti az egész alvó Világot.

2012-10-23
20.54.

Sziget a Tengeren

Élő Szigetem vagy Létemnek végtelen Tengerén.
Sodrásom csillapítod, belőlem Újat nevelsz.
Erőt adsz, Reményt.
Hozzád érkezem, s belőled indulok.
Tükröződik Fényed arcomon.
Sziget a Tengeren…
Ég táplálta Földi Otthonom.

2012-10-23
20.06.

Megértett Élet

Ha kimondom, FÉLED.
Ha nem mondom, KÉRED.
Ha Tiéd, NEM ÉRTED.

Ne kérj és ADOM,
Az EGÉSZET HAGYOM,
S Tiéd a KARDOM.

Megértett Élet
Legyen a RÉSZED.
Teljen ki FÉNYED!

Mindegy mi én vagyok,

Te TUDD és TEDD!
Megértett Élet,
Ha RÉSZEDDÉ lett!

2012-10-23
17.02.

Lélekszemem csillanó sugara

Csukott szememmel vagyok látó,
Új Világban könnyen szálló.
S hogy röptöm boldog és szabad,
Nem épülnek többé magas falak.

Szememet tágra zárom, s befelé nézek,
Oda, hol felcsillannak belőlem a szelíd lélekfények.
Ezernyi kincs, mi ott rejtezett eddig,
Létemnek másik fele az érintetlen szebbik.

Ki- és felemelem, s a Világra tárom,
Lélekszemem csillanó sugarát többé nem zárom.
Had áradjon, fürösztve a Boldog Létet,
Szívemből a közeli, s távoli messzeséget.

2012-10-21
08.51.

Tutajos Gyermek

Megszültem magam erre a Világra,
Kínlódva, vérrel, fulladva, zihálva.
Tutajt is faragtam, beléje szállok,
Mint lélek a testbe, érkezni vágyott.

Utazok hosszan, szememben ég,
Gyermekként jöttem, velem a Fény.
Utazok, evezek, folyóm a Lét,
Partjai között a szívembe lép.

Tutajos Gyermek fölnő és kér,
Kéri az Életet, ölelje még!
Ölelje, szeresse, legyen hát boldog,
Tűzszíve, szerelme Keresztet hordoz.

2012.10.08.
09.57.

A Megváltott Fény

Ó én bűnös lélek,
Kinek föltekintenie is vétek,
Fölnézek mégis a magasba,
S kiáltok szívemből szakadva.

Egy vagyok, ki magában hordja a Megváltott Fényt,
Mely Bűnös Lelkekben oly ragyogón ég.
Azt, mi a legerősebb, legszebb, s az árát is tudjuk,
Reményünk, Hitünk, Életként hordjuk.

Bűnös lelkek, halódó árnyak,
Mégis, mégis a Fény felé szabadon szállnak.

2012.10.08.
08.45.


Lelkem Anyja Fény Anya

Lelkem Anyja Fény Anya,
Mereng, mereng a távolba,
Szívem ölel lángolva!

Kigyúl keblén Új Világ,
Harmatgyöngyös Szép Virág,
Áldott Lénye Fényt Vigyáz.

Mereng, mereng, s felkiált:

Asszony, Asszony, Te és én,
Lángot hordunk, szeressél!
Élő Fénnyel Öleljél!

Lelkem Anyja Fény Anya!
Sóhajtásom Otthona,
Tündérhangú Csillaga.

Szeress úgy, mint még soha!

2012-10-02
10.21.


Mert örülni szabadon jó

Bábjátékok maszkjait arcként hordod, s dróton rángatod ezernyi részedet.
Mereven fölállított színpad falaidon túl éled csak eleven életed.
Kívül zártad magad magadon.
Drótok, maszkok, falak.

Bábjáték az életed!

Eltévedt eszednek vagy kifaragott bábja,
Befestett fán lakkréteg ragyogó álma.
Elcsúszol magadon,
S tükröződik rajtad az önkényes hatalom.

S merre víg, tarka lepke száll, szaladsz utána merevítők nélkül pajkosan,
Az az igaz útja szerető, szívvel teli lelkednek suttogón, hangosan!

S én szaladok, lepkéket kergetve,
Falakat hátrahagyva, eltűnődve, merengve.

Mert örülni szabadon jó!

Fölszabadítom lelkesen önmagam.
Repülj, szállj pillangó
Gyönyörűn, gondtalan!

2012-10-01
23.34.

Lélek Szerelem

Te vagy a Minden, minden mi Szép,
Lelkemnek sugarán legtisztább Fény.

Álmodlak, érintlek, a szívedig ér.
Mosoly az ajkamon hozzád beszél.

Elringatsz, átölelsz, Lelkünk a Fény,
Szerelmünk, Hajnalunk mesét mesél.

S a kiáradt érzelem Áldásként Él.

2012-09-09
10.56.

Fa vagyok

Fa vagyok, mi megtartja az Eget,
Olyan, ki lombja között bújtatja a szelet.

Gyökerem a Föld szívébe hatol,
S koronám égköve a Szerelemről dalol.

Fa vagyok, mi köti a lentet, s a föntet,
Ki magában hordja az Isteni Egyszülöttet.

Sugaras fényfolyam, mi testemen át árad,
Lelkemben hordom neked is a vágyad.

Fa vagyok, s leszek létra vagy hajó,
Híd, melyen átkel az Örökkön Igaz Való!

Kelj át hát Te is, tartom az Eget, s a Földet,
S felébresztem benned az Isteni Egyszülöttet!

2012-09-04
23.33.


Szemedet csodálom

Szemedben ezernyi különös szín tündököl,
S én örömmel látom lelkednek kitárult varázsát.

Eleven játék, igaz szó, szeretet,
S megannyi érzelem, mi villódzik pilláid alatt.

Léleknek tükre. Tó,
Melynek vizében kedvesen ringatva fürösztesz.

Beléje merülök, egészen szívedig.
Ajtaján kopogtatok, templomába térek.

Oltárodon Ajándék.
Nekem adod.

Szemedet csodálom...
Füröszt, mint Természet bársonyos tengere.

Ajándékod benne nekem minden szín,
Lelkednek rétje, ege, s erdeje.

2012.09.03.
10.40.


Magok a Fényben

Táguló Időben rohan az Élet,
De azt veszed észre, szűkítve éled.
Pedig kitárult Minden, Kapu és Titok,
Szíveddel, Lelkeddel, belsődben tudod.

Fényesség, Áldomás, kiárad, nézd,
A csillagos égboltot öleli épp!
Öleli Testedet, Földet és Napot,
Benned az Eleven, Szikrázó Magot.

Magok a Fényben, Régi és Új,
Eggyé lesz, tündököl, s könnyebb a súly.
Könnyűek szárnyaink, repít a szél,
Fényesség, Áldomás bennünk is Él!

Ölelem válladat, Szeretni Jó,
S Szívünkben dobban a Legszebbik Szó.
Magok a Fényben, Világok közt,
Magunkban hordjuk, mi a Forrásból jött.

2012-09-02
08.59.