Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vers 16

2011.09.30

 

Verseim 16

 

Kép

 

451-480

 
 


Fekete könny

Fekete könny pereg,
Fut, cseppen az éjben.
Sírnak az Égi Asszonyok!
Megkopott fátyoluk leng szemük előtt.
Telik az Idő.
Új Nap Virrad valahol a messzeségben.
Fénnyel telnek az elhullott fekete cseppek,
S gyémántként jelölik az asszonyi szíveknek kiforrott fájdalmát.
Mennyi kincs, s méltatlan feledett érték!
zikrát vetve megigazul mind!
Mind, mi gyötrő fájdalom volt.
Nem vajúdik már az Éj…..
Fellibbennek a fátylak.
Szép szemetek örvendjen, Ti Dicső Asszonyok!
Fürösszétek a Világot Szívetek ragyogó fényén!
Virradjon hát az az Új Nap!
S Igazuljon belé ez a meggyötört,
Gyémántosan Szép, s ÚJ
Virradó Világ!

2011-09-10
12.55.

 


Folyj folyó

Folyó, folyó, csendesíts,
Bűnök után lelkesíts!
Fehér lelkem lepedő,
Irt reá az esztendő.

Sorra jöttek, nyomot hagytak,
Fájdalmasan szívbe martak.
Folyj folyó, csendesíts,
Tiszta vízzel fényesíts!

Had ragyogjon lelkem, s háza,
Ami szent volt, most is drága!
Folyj folyó, lelkesíts,
dő teljen, fényesíts!

2011-09-03
17.14.

 


Szív üzenjen

Tisztíts, tisztíts gyertya fénye,
Kristályvíz a szíved mélye.
Tónak tükrén ring egy csónak,
Megálmodja, hogy lesz holnap.
Elé megyen, s lelked látja,
Azt az utat be is váltja.
Tisztíts, tisztíts gyertya fénye,
Szív üzenjen, s Istent kérje.

2011-08-28
22.16.

-Nyiss meg magadban mindent, hogy az Igaz Igazzá válhasson-

Az életed felfedezésre váró ajándék, ami hol örömöt, hol bánatot rejteget. De a Tiéd! Fogadd szíveddel, lelkeddel és őrizd szeretettel mindazt, mit útravalóul kapsz. Boldogságod oszd meg olykor mással is, hogy te magad is ajándékká válhass és örömöt szerezz.
2011.08.24.-11.00

-Az álom valóság, mert mi annak álmodjuk. Aztán kiderül, jól álmodtunk-e.
 


Istenszikra

Pörög a rokka, fut a szál,
Út végéig meg sem áll.
Út végénél kis ajtó,
Te rád vár a táltosló.

Táltoslovad veled szökken,
Éjnek kékjén csillag fröccsen.
Az világít, s szíved lángja,
Repültök most Napországba.

Pörög a rokka, fut a szál,
Út végéig meg sem áll.
Arany szálból szövöd álmod,
Lovad hátán vígan szálltok.

Napországban Szól a Fény:
Istenszikra benned Él!
Tárd ki Kapud, nyisd meg Házad,
Legszebb táncod velem járjad!

Pörög a rokka, meg sem áll,
Út végénél új út vár.
Szép Házadban Szíved Szól,
Hallgasd, hallgasd, mit dalol.

Istenszikra,
Templom, s Ház.
Táltoslovunk velünk száll,
Fényszavunktól izzik már!

2011-08-22
07.28.

 


Áldott a Lét

Ott, hol a Nap rásimul az Égre,
Hol a Sötét ráköszön a Fényre,
A Csodáknak virul legszebbik virága,
Közepén szívemnek tündöklő világa.

Viruló, viruló gyémántos Fény,
Napnak sugarán örökké élj!
Ragyogd be Országim, világot gyújts,
Bujdosó Vándornak Oltalmat nyújts!

Szerelmes Szívünkből
Árad a Fény,
Áradjon, áradjon,
Áldott a Lét!

2011-08-13
09.03.

 


Ismerj Fel

Egy csapattal a Setét játszik,
Megtéveszti, s nem is látszik.
Azt hiszik, hogy Hangjuk dallam,
Kérnék azt is, Hitük valljam.

Magam Hite belül szól,
Hallom én azt, s a Szív is jól.
Szívem kapu, azon Jel,
Rád köszönök, ismerj fel!

Nincsen játék, csak Tiszta Szó,
Szívben élő Igaz, s Jó.
Hagyom én azt, üzenjen,
Fény sugarán szülessen!

Fény sugarán Igaz Szó,
Új Világnak ez való!
Szívünkön egy Ősi Jel,
Összetartunk, Ismerj Fel!

2011-08-12
07.12.

Teremtőnek Hű Madara

Teremtőnek karján madár,
Merre küldi, nincs is határ.
Szolgál, repül Szép Országban,
Napsütötte Fény Hazában.

Teremtőnek Hű Madara,
Szárnyatolla Nap Sugara.
Legyezőként szétteríti,
Eget, s Földet lelkesíti.

Szolgál, repül, beragyogja,
Mit reá bíznak, az a dolga!
Teremtőnek Hű Madara,
Szárnyatolla Nap Sugara.

2011-07-30
23.39.


Kőbe zárt sikoly

Kőbe zárt sikoly,
Megfagyott könnycseppnyi kristályszín gondolat…
Az Idő Örök, s most mégis áll.
Bolyongó lélek elé ül, nézi a követ, benne a néma sikolyt.
Könny folyik köddé vált sejtelmes arcán.
Csak a szíve ver folyton, s lüktet pirosan.
Érez
Megnyitja magát, s a sikolynak Hangot ad.
Szívszaggató vallomás.
Élet mozdul, a kő reped.
A megfagyott könnycseppnyi gondolat tűzként ragyog.
Kiált
Lángot vet
Szabad
Bolyongó lélek kitárja karját, sóhajt,
S Hazamegy.

2011-07-29.
23.54.


Kiömlik a Hajnal Fénye

Kiömlik a Hajnal Fénye,
Épp, ahogy a Nap is kérte.
Megfesti az Eget, s Földet,
Füröszti a folyóvölgyet.

Hajnal Fényén eléd állok,
Nap Kapuján álmot látok.
Fénysugarak körbefonnak,
Fényszavukon mesét mondnak.

Mesevilág, bíbor vászon,
Nap Kapun az álmot látom.
Kiömlik a Hajnal Fénye,
Azt issza a szívem mélye.

Szívem, szívem, szép világom,
Szerelemszín tűzvirágom!
Hajnal Fényét mind megittad,
Hét világban hétszer pirkadt.

Nap Kapuja tárva-nyitva,
Ő tudja, mi szívem titka.
Mese szövi szép sugárral,
Együtt ébredt hét világgal!

2011-07-28
23.41.


Szerelmes Fény

Álmatlan éjszakán üzen a szív,
Téged is, engem is ölelni hív.
Öleljük mindazt, mi részünkké vált,
Mi lelkünknek legmélyén tövisként fájt.
Öleljük forrón a Szerelmes Fényt,
Kiárad belőlünk lélegzetként.
Kiárad, tündököl, üzent a szív,
Kitárjuk ablakunk, Mindenség hív.
Sötétlő éjszakán tűzvirág gyúl,
Belőle szerelmünk szikrázón hull.

2011-07-25
19.10.

Örvend a bús

Eleven föld, eleven hús,
Fejét leszegi némán a bús.
Korbácsok kínozták, vasrács is fogta,
Vallatták százan, hogy mondja, csak mondja.
Tagadja Istenét, tagadja Házát,
Tagadja Asszonyát, Népének Álmát.
Nem vallott ellenük, Szíve az Úr,
Mi megtörtént egykoron, csak fájdalmas múlt.
Eleven élet, eleven hús,
Emeli fejét lassan a bús.
Reménye izzik, szeme Csillagot les,
Tudja mit vállalt, s Esküt is tett!
Istene, Háza, Asszonya, Népe,
Őbenne Él, ha gyötrik is érte.
Izzik a Remény, Áldott a Lélek,
Hűséges szívéből fölszáll egy ének.
Leveti rongyait, Csillaga ragyog,
Útnak indul, hát ismét gyalog.
Felfénylik szíve, izzik a Láng,
Esküje újra az Egekig száll.
Nemes a Lélek, Szabad a Szív,
Ha hasít is korbács, vagy ütne a kéz.
Eleven föld, eleven hús,
Fejét emeli, s örvend a bús!

2011-07-25
0.03.


Hadúr!

A szívek mélyén fekete luk,
S fejetlenül a tömeg a vesztébe fut.
Visít a Zaj, közöttük egy-egy elesik,
De a maga gondját nézi mind, felállni nem segít.
Vesztes az, kinek szívébe lukat mart a mákony,
S ébredni rest, csak szemgödrében kavarog egy sosemvolt álom.

Hadúr!
S látod-e ama lelkeket, kikben a Fény aranylón ragyog,
Mennének veled lóháton, vagy csak úgy, szerényen, s gyalog.
Vallják az Életet, Szolgálnak Téged és a Magasságos Istent,
Szívüket nézd, azon repedés, sem kőből lett kérgesség nincsen!

Dobban szépen mind, egy ütemre nyílnak,
Vezesd őket Hadúr, harcot az Életért vívnak!
Parancsod szent, fehér mén is díszben,
Megvillan az Isteni Sugár, minden felfénylő szívben.

Hadúr!
Parancsod szóljon, s mi veled indulunk,
Tudjuk, hogy elbukni soha, de soha nem fogunk!
Visítson a Zaj, vagy kavarogjon vöröslőn a Káosz,
A mi szívünkben nyugalom, hiába akarja, majd csak erőtlenül átkoz.

Nem fog már rajtunk az sem, te átok szavú Átok,
Szavad visszaszáll, meglásd, minduntalan rátok!

2011. július 24.
0.59.


Harsog a Hang

Új Hang kiált száz hangszórón át szívedbe,
Igazat harsogva, ébresztőn lelkedbe.
Szikra villan, szélsebes a gondolat,
Sarjadón pezsdül a megfakult, holt anyag.
Új Hang,
S a tenger vize morajlón árad,
Tisztára mosva az Ördögöt,
Mely más vérétől feketére száradt.
Harsogó Vallomás, mi az Életet Igazul Vallja,
Lüktető szívedben, magát becsapni
Sohasem hagyja!
Száz hangszóró dübörög, vibrál a Tér,
S lepereg lassanként a megszáradt, fekete vér.
Tisztul az ördög, lábai gyengék,
Hat rá a Hang,
Hát hová is mennél?
Ne fuss, ne félj,
Felfénylik szíved,
Szívednek közepin, Igazi lényed!
Szikra villan, sarjadón pezseg a holt anyag,
Harsog a Hang,
Gyerünk,
Ne féltsd Magad!

2011-07-21
21.55.

 


Csak úgy lenne már….

Töprengek, mi Jó neked, s nekem.
Nekünk, kik e Világban élünk.
Kívánjak Napsütést, esőt,
Fedelet fejünk fölé, teli kosarat asztalunkra?
Kívánjak….
Mit kívánjak, mondd?
Csak úgy lenne már
Jó nekünk!
Bennem folyton szól a Jó,
Kiabál.
Te is hallod odabent?
S más?
Mit hall más?
Vajon benne is szól szüntelen?
Vagy csak fut, meg nem áll,
Zakatol szíve Hangtalan,
Mint gyárban munkások egy ütemre.
Testükön veríték csorog…
Robotmunka, üzlet a világ.
Bennem folyton szól a Jó.
Mit kívánjak, mondd?
Csak úgy lenne már

Nekünk!

2011-07-19
0.20.

 


Menedék vagy

Menedék vagy,
Oltalom.
Szíved Hited Temploma.
Benned él…..

Hangod nem halkulhat,
Vigye a szél….
Suttogd Imád,
Mondd,
Kiáltsd!

Menedék vagy,
Oltalom.
Hited benned Él

2011-07-18
01.02.


Mondd ki a Szót

Vagyok a révész, ha utazol, árny,
Sírokon ébredő csendes magány.
Vagyok az, ki a Kapukat nyitja,
Egek és Földnek titkait tudja.

Fény is vagyok, Csillag és Nap,
Vagyok a föld alatt megbúvó Mag.
Vagyok, ha hallasz, szívedben Szó,
Ki suttogja az Igazat, a Szépet, s Jót.

Vagyok a Szerelem pirosló csókja,
Arcodon viruló tűzpiros rózsa.
Vagyok és leszek a Kapuknak Őre,
Szívedben éledő Ígéret Földje.

Vagyok az Út, mi hozzám vezet,
Ha akarod, nyújtsd bátran kezed.
S az leszek, az vagyok, kit magadból hívtál,
Hallgass hát szívedre, Hitedben bízzál!

Valljad az Igazat,
Mondd ki a Szót,
Valljad a Szerelmet,
S köszöntsd a Jót!

A Szóban Ige,
Az Igében Élet,
Valljad a Szerelmet,
Ragyogjék Fényed!

2011-07-08
22.25.

 

Szerelmünk örök

Szerelmünk örök, bennünk él,
Hófehér gyertyaként fénylőn ég.
Felizzik, lángol, olvad a test,
Tiéd, az enyém, s örömmé lesz.

Fényesség, Szerelem, Örök Világ,
Nyíljál most nekünk legszebb virág!
Fénypiros szívünk tündöklő rózsa,
Szirmaid bontsad szerelmes szónkra!

Kezed a kezemben, lángol a szív,
Mindenség Kedvesem szárnyalni hív.
Szerelmünk örök, Áldásként él,
Legtisztább lángként, ragyogva ég.

2011.07.07.
10.02.


Senki Földjén

Ha Senki Földjén állsz, Tiéd lesz az Élet,
Mert nem lesz senki, ki felszámolná béred.

Szólhatnak reád, szájukat is nyitva,
De csak Te tudod, mi Szíved igaz, szép titka.

Senki Földjén állva, nézd Istennek lánya,
Te kezedben ragyog a legfényesebb fáklya.

Szabad Szíved szárnyal, nem vagy most már szolga,
Számadásod csakis Isten, s lelked dolga.

Senki Földjén Élet, nem fognak a kezek,
Nem szorítnak rácsok, nem csaholnak ebek.

Istennek hű lánya, Csodavilág fakad,
Legyél mostan Boldog, megváltottad magad!

Senki Földje, Szép Világ, Igaz Szívek lakják,
Fényességes Szerelmük önmagukból vallják.

2011. július 2.
08.41.


Merre szalad, merre fut

Merre szalad, merre fut,
Ember lépte gyalogút.

Visz-e szélbe, messziségbe,
Fény áldotta fehérségbe.

Merre szalad, merre fut,
Kanyarogva hova jut.

Van-e csillag, szép fölötte,
Vigyázza-e Ég Küldöttje.

Merre szalad, merre fut,
Ember lépte gyalogút.

2011. június 24.
14.19.


FénySzarvas

Szökkenő FénySzarvas a Mindenség szivárványfonalából
Eléd rajzolódik
Agancsvégei örvénybe csavarodnak
Szeme maga is fényspirál
FénySzarvas!
Ugorj, szökkenj a Mindenen át!
Vezess túl a sötétségen!
Fényed millió szín játékos tündöklése
Ragyogj!
Szökkenj!
Vezess!

2011-06-23
15.42.


Szépséges Istenünk Szívünkben Él

Szerető szívemmel magasba szökök,
Kémlelem odalent a megfáradt rögöt.
Mi föld porából görcsbe rándult,
Vérnek jajszavától kőbe zárult.

Megkövült rögök, elsírt könnyek,
Fiaim, Lányaim folyton csak jöttek.
Lelküket adták mindig a Jóért,
S csak üldözték őket az Igaz Szóért.

Fiaim, Lányaim rögökbe zárva,
Aludták álmukat ébredést várva.
Nyíljon, hát pattanjon, repedjen szét,
Folyjék most szívünkben friss, piros vér!

Kőtenger megenyhül, ébred a Nép,
Szerető szívünkben éled a Szép.
Fiaim, Lányaim röpülni hívlak,
Feltámadt lelketek örül, mert pirkad!

Szívetek őrizte, hordozta, védte,
Fénynek Magját, mely az Igazat nézte.
Fénynek Magja megszólal végre!

Belőletek

Jajszó már nincsen, Öröm fakad,
Sólyomként röpülünk, figyeld magad!
Szívedben FényMag, pattan a Szó,
Igazság éled, s minden, mi Jó!

Belőlünk

Fiaim, Lányaim Áldott a Nép,
Áldottak vagytok, s bennünk a Vér!
Vérünk az Istené, ismerünk már,
A Szövetség megújul, Téged is vár.

Áldott a Nép, s bennünk a Vér,
Hajnalunk itt van,
Éljen, mi Szép!
Szépséges Istenünk
Szívünkben Él!

2011-06-15
12.29.


Küldött lettél

Szeretetből lettél küldve,
Árnyak által vagy most űzve.
Azt akarják, hidd, hogy félsz,
Reményt vesztve, mit sem érsz.
Fejed hajtsad, ne tudj már,
Nincs vigaszság, nem szól szád.

Pedig mondom, Szíved Csillag,
Benne Istent szépen hívjad!
Szeretetből lettél küldve,
NapOrszága lelked tükre.
Ne szomorkodj, ne is félj,
Nézz az Égre, úgy remélj!

Igazság szól, benned Él,
Szíved Csillag, Ő mesél.
Reá hallgass, neki higgy,
Fényt hordozol, messzi vidd!
Ragyogj, ragyogj, Fényt sugárzó,
Szeretetből Földre szálló!

Küldött lettél,
Vidd
a Hírt,
Üdvösségünk
Örök
Fény

2011-06-13
08.58.


Fényhajó, FényFiú

A Tengeren hajó,
Hajóban Ember,
Emberben Szív,
Szívben Lélek.
Léleknek utasa,
Ha csendesen kéred,
Tengernek közepén,
Kapuja Égnek
Megnyílik lassanként,
S átad a Fénynek.
Elringat, átölel,
Titkokat súgja,
Léleknek utasa
Átjut most túlra.

Fényben hajó,
Hajóban Ember,
Emberben Szív,
Szívben Lélek.
Léleknek Csillaga
Istenhez száll,
Előtte, előtte
Csendesen áll.

Istenem itt vagyok,
Emberként Csillag,
Csillagzó Lelkemben
A Csodákat hívjad!
Érints meg, ölelj,
A Tengeren hajó,
Legyen most,
Legyen most
Álmodból Való!

Álmod a Fény,
Fényben Élet,
Életnek közepin
FényFiad kérjed!

FényFiú, FényCsillag
Szívedet nyissad,
Hajózó Emberid
Egyenkint hívjad!
FényTenger, Magas Ég,
Emberid jönnek,
Szeretet, Üdvösség
Földön is Győznek!

Fényhajó, FényFiú
Emberid jönnek,
Csillagzó Lelkeink
Közösen Győznek!

2011-06-11
08.08.

 

Vallomás – Beszél a szív

Csendes szavak koppannak ablakomon.
Halkan megverik üvegtábláit.
Először csak nézem őket,
Ahogy arcukat felém fordítják.
Mennyi érzelem tükröződik rajtuk!
Ablakom kitárom, hogy értelem szülessen szívükből.
Csak hallgatom a hozzám érkező csendes szavakat.
Vallomás….
Minden egyes szó.
Vallják a Létezést.
Párkányomon sorakoznak.
Közéjük huppanok.
Ím, együtt fonjuk a szót.
Arcunk egymáshoz ér,
Örömünk Napként ragyog.
A Szél szárnyára kap minket hirtelen.
Szavaink új, kitárt ablakot keresnek,
Hogy ismét értelem szülessen szívünkből.
Örömünk Napként ragyog.
Tárd ki ablakod!
Arcom mosolygón hozzád hajol.
Beszél a szív…
Vallomás…
Minden
Egyes
Szívünkből
Született
Szó
Vallják a Létezést
Tárd ki ablakod!

2011.06.02
22.46.


Az Idő falán túl

Hol a Szív Országa megnyílik az Idő falán túl,
Csend kíséri lépteid, háború sem dúl.

Fogoly lelked szárnyra kél börtönéből végre,
Vaskapun túl Élet serdül, nézz a tiszta fénybe!

Szív Országa megnyílik, ezer harang szól,
Üdvözli a jöttödet, tudnak utadról.

Ím itt vagy már, Hazatértél, lelked, szíved szabad,
Vaskapun túl Csodavilág, s a legszebb Élet fakad!

Neked
Nekünk

2011-06-01
10.43.


Kerek erdőn házikó

Kerek erdőn házikó,
Abban lakik Vén Anyó.
Tudja, mit a Hold üzen,
Szíve dobban csendesen.

Vén Anyóban Vén Idő,
Szülessen most Jövendő.
Szép szívében Aranymag,
Kivirágzik harmadnap.

Kerek erdőn házikó,
Hozzád szököm Vén Anyó,
Vigyen engem táltosló!

Aranymagot én is őrzök,
Holdsugárnál meg is fürdök.
Ezüst hajam kifésülöm,
Kiskertedet megöntözöm.

Ősöm Anyja, Idő benned,
Üzent szépen, nekem lelked.
Itt vagyok hát, hű leányod,
Megálmodtam minden álmod.

Szíved, szívem Aranymag,
Virágozzék harmadnap!
Harmadnapon szép virág,
Virágozzék e Világ!

Vén Anyóban Új Idő,
Szülessék a Jövendő!
Őriztük a magot csendben,
Szívünk nyíljék, s hálát zengjen!

Hála, hála, szívünk zengjen,
Aranymag most teljesedjen!

2011.05.21.
22.54.


Szíved a fáklya

Rázzák a Földet lábad alatt,
Kívánnák azt, hogy add meg magad.

De te nem küzdesz, nem harcolsz,
Szíved a Kincs,
Hajadban őszül lassan egy tincs.

Telik az Időd, de benned a Fény,
Megnyíló lelked az Egekig ér.

Szíved a Kincs, a legforróbb fáklya,
Szikrázzon tüze, hogy a Világ is lássa!
Nyíljék a magasba szerelmes lángja!

Szíved a Világért dobban,
Mert vállaltad, s kell,
Kebelednek közepén villan a Jel!

Napkirály, Napasszony, gyógyíts, mert kell,
Szívünkben ott van a legforróbb, legtisztább,
S legősibb Jel!

Lángolj hát fáklya, egekig érj,
Kinyíló világunk belőlünk Élj!

2011.05.20.
15.49.


Szívem végig Nap kísérte

Ülök a Világ tetején,
Idő őrizte Ős tengelyén.

Kőoszlop az Égig ér,
Szívemen át Nap kísér.

Ülök ott a magasban,
Lelkem szárnyán szabadban.

Szél simítja hajamat,
Vigye messzi hangomat.

Eljöttem most Idő Végén,
Világ táncol pokol szélén.

Szívem adom, Nap kísérte,
Isten segíts, át a Fénybe!

Által Minket Országodba,
Aranyszíved Otthonába!

Vígy bennünket át a Fénybe,
Szívem végig Nap kísérte!

2011.05.16.
17.00.


Szívem közepin öröm lobog

Ember nem szakíthat ki sem Égi, sem Földi világból,
Otthonimból, melyben szívem dobog, s lüktet szüntelen.
Lüktet fénnyel teli, hogy ébredjen a Világ.
Ember nem szakíthat ki, s köthet meg béklyóval.
Szabadon járom Utamat.
Szolgálatom Szabad,
S rendületlen.
Hogy könnyű lenne?
Ó nem!
Ezernyi kín, s fájdalom,
Ólomsúlyok nehezéke testemen,
Mit szárnyam mégis a magasba emel.
De ember nem szakíthat ki Otthonimból,
S maga kovácsolta béklyóját nem zárhatja rám.
Levetem magamról!
Szabadon járom nehéz Utam.
Szívem fénnyel teli,
Benne Öröm lobog,
S Örömöm lángolását csak Isten értheti.
Szabadon járom az Utam.
Utam Istené.
Legyen bárhogy is sorsom Égi és Földi világimban,
Szívem közepin Öröm lobog!

2011.05.16.
17.13.


Fény Fiával menjetek!

Ágas-bogas rengeteg,
Fény Fiával menjetek!

Ő tudja az Ösvényt benne,
Világítson Csillag Lelke!

Ágas-bogas rengeteg,
Eltévedni Nem lehet!

Fehér Ösvény nekünk nyílik,
Szív Királya bennünk bízik!

Fény Ösvényen Fény Fia,
Világítson Csillaga!

Csillag ragyog, szívünk látja,
Vállalásunk Isten Áldja!

Ágas-bogas rengeteg,
Fény Fiával menjetek!

2011.05.09.
20.53.