Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verseim 25

2015.10.20

Verseim 25

Kép

 

Sziasztok! Én a Fénybe távozok 35

A százszor kezdett küzdelem most végre körbe ér,
Hogy kiismerjem a benne rejtett összes kelepcét.
A tőrbe csalt álmok bábjait nem húzza madzag,
Elengedem őket, legyen más belőlük gazdag.

A megrendelők urai játszatták a drámát,
Élve simítsam szívemmel földhideg síromnak ágyát.
Párát lehelek, egy utolsót rájuk,
S örökül hagyom nekik a madzagos, bábszerű álmuk.

A síromnak hitt végzeten egy oltárnak áldozok,
A százkörös küzdelem végén
Sziasztok!
Én a Fénybe távozok….

2016. február 20.
09.35.

 

Szenteknek szépe 34

Sámánok titka tüzet fog a dobban,
Ritmusra éled, csontot ér a holtban.

Vajákos ősanya máglyán, ha égett,
Tudása mégis csillagokig fénylett.

Uraknak kardja, királyok vére,
Asszonyok eleje, szenteknek szépe.

Itt van most mindenki, velünk a tábor,
Világok ideje révülten táncol.

Felizzik bőrünkön pecsét, a jel,
A szívünkbe mártott egyetlen terv.

Pergamen, tinta, mi látjuk csak,
Eltéved lassan, ki szívéig vak.

Pörög a gépezet, a rendszer csak vár,
Szenteknek szépe a vártáján áll.

2016. február 15. (09.44.)

 

Látnoki jövő 33

Látnoki jövőről álmodik az elme,
De szívének ezért maga lesz a terhe.

Tudja a képeket, olvassa a Könyvet,
Új fejezet vége lélegzi a csöndet.

Hívás a csendben, dobban a Hang,
Született Ember, tiéd e Rang!

Üzenet ébred, nem alszik már,
Beszédre nyílik egy feledett száj.

Látnoki jövő, dobban a Szív,
Aki csak hallja, maga a Híd!

2016. február 15.
0.13.

 

Ikonok képei 32

Élő ikonok képei köszönnek rám,
s szemembe néző titkos szentek 
sétálnak lelkemnek kertjében.
Eleven meséket őrzök álmokon át.
Ragyog a glória, jelet mutat a kéz.
Néma a párbeszéd, 
de a megértett igéken át
világuk egyre csak engem néz.

2016. január 24.
02.17.

 

Kérem, maradok tisztelettel önmagam 31

Ne varrja rám senki a másnak készült ruhát!
Szabadon, meztelennek születtem bőröm saját illatával.
Lelkemen átüt a jázmin.
Virágos rétet vagy démont, hadd álmodjak én magam.
Hadd táncoljanak nekem az árnyak, saját üzenetüket mondva.
Hadd csókolom én a felszínt vagy a mélyet, kikutatva az egyetlen fényt,
vagy magát a sötétet.
Vermeimet én ásom, véresen verítékkel.
Síromat én öntözöm, s terítek rá megszentelt terítőt.
Magam földjének rögét lábammal én rúgom.
Ne varrja rám senki, a másnak készült ruhát….

Kérem, maradok tisztelettel 
Önmagam!

2016. január 14. 

 

Ettem magot, dióbelet 30

Ettem magot, dióbelet,
hogy holnapra nagyobb legyek.
Magasra nőtt Égi létra,
azon jutok föl a Holdra.

Hold tetején van egy ajtó,
ott vár engem fehér holló.
Száll a holló, engem vezet,
elkergeti most a szelet.

Víg mókában társa vagyok,
Te is egyél meg egy magot!

Gúnyát öltök, vándor félét,
meg is nézem Világ szélét.
Világ szélén vasgereblye,
ki volt, aki odatette?

Nyíljon a szám csak egy szóra,
átnyergelek hátaslóra.
Az vigyen ki csillagrétre,
éjsötétből fényességre!

Fényességes folyón megyek,
két partjára tüzet viszek.
Tűz élessze fel a földet,
nőjön minden tenger zöldet!

Tenger zöldnek tenger ága,
vágyakozás száz virága.
Szívben nyíló piros rózsa,
virágozzon örömszóra!

Ettem magot, dióbelet,
maholnapra nagyobb legyek.
Dió csontja kemény burok,
mögötte van, amit tudok.

Vándor gúnya, vasgereblye,
Világ szélét ki ültette? 
Ki rendezte el a szénát,
egymás után létra fokát?

Voltam Holdon, várt a holló,
fehér tollú mesemondó.
Ajtók mögött színes álom,
felébresztett szemmel látom.

Magasra nőtt Égi létra,
ezen indul el a séta.
Dióbélben dióálom,
átrepülünk hét határon.

Fényességes folyón megyek,
partjai közt tüzet viszek.
Tüzet viszek, lánggal égek,
felébresztek minden szépet.

Vágyakozás száz virága
tenger zöldnek örök ága.
Szívben nyíló piros rózsa,
virágozzon csak a jóra!

Víg mókában társad vagyok,
Te is egyél meg egy magot!

Fényességes folyón megyek,
partjai közt tüzed leszek.
Felélesztek minden zöldet,
magjaival teli földet.

Örök ágú vágyakozás,
tenger fényű álmodozás.
Szívben nyíló piros rózsa,
virágozzon örömszóra!

2016. január 13.
23.15.

 

Regefény magok 29

Holtomiglan Igét suttogok magamban,
mi lassan Szózattá nő.
Regefény magja fát nevelt.
Ragyogó csillagot koronája,
S hitben gyökerező kőszikla házat
kertemnek közepén.

Vándor vagyok-e bolygón, 
hol az Idő csak bennem áll.
Létrákon kúszik a titkos gondolat.
Beavatott fehér vászon a lélek,
s küldetés rajta aranyos virágos hímzés.
Öröme játékos fodor az asszonyi szoknyán.

Regefény magok kötényem zsebében 
egymáshoz bújnak.
Körükben Ige keresztel új életet.
Suttogok.
Fölöttem fényes csillag ragyog.
S az Örök Idő szívemben ritmusra dobog.

2016. január 10.

 

Ne fedjen fátyol tovább! 28

Kulcsszavakat álmodok álomból valóságra.
Eleven emlékek töltik be a kastélynak csarnokát.
Megnyílik az elhantolt múlt az időmnek vonalán.
Titokban magamra ébredek.
Ki és mi fedte el eddig a régi korok zálogát?
Tréfák, átvetített hangzatok, mesteres illúziók…
Ébred a Világ!
Hét rét álmunkból kikiáltjuk egykori önmagunkat.
Ne fedjen fátyol tovább!

2016. január 7.

 

Titkos ablakok 27

Suttogó szavaimban titkos ablakokat rejtek el.
Mögöttük Fény világlik szerelmes, csendes hangon.
Ott ragyog!
Téged vár, mint tündöklő végtelen ölelés.
S midőn a függöny rojtok között a fényvirágok táncát figyeled,
Ajkam szavain át kitárult, titkos világod én leszek.

2016. január 1.

 

Ezerszín holnap 26

Múltat idéző nyarak vallomása ébred bennem.
Csacsognak a szalmaszín szavak.
Betakar aranyszín köntösük.
S mint könnyű takarót magamra vonok.
Elbújósat játszok.
Lenge takaróra hímzett patchworkös gondolatok 
álmodozós nyarat mesélnek.
Rét illatot hoz a szél.
Szárnyra kapnak ajkamon nyílt
tarka pillangós mosolyok.
Virágok szirmain bársonyt csókolok.
Csókolom a bíborszín reggelt, 
a harmatos hajnalt a fák levelén...
Mézédes leheletet sóhajt szívem.
Kapukon átküldött örök érzések
jelene itt ragyog
A szöveten áttűnik a fény,
s belőle festem az ezerszín holnapot.

2015. december 31.
10.00.

 

Kijelölt út 25

Lámpák csillagai kiöntik fényüket.
Rám szórják a titkos jövendőt.
Sétálok a kijelölt úton.
Macskakövön koppan a sarok…
Hallatszik a szív visszhangos belső dobbanása.
Dobbanás, koppanás, titkos jövő…
Csillagzó lélekruhát öltök.
Játszik a fény.
Gyermeket bújtat felnőttbe.
Vele nevetek.
S kacag az egész utca.
Hóbortos házszemek kacsintva pislantanak.
Talán tudnak valamit.
S én tovább sétálok a kijelölt úton.

2015. december 29.

  

Az Időfonó 24

Összerendezem újra az Időt.
Kicsi, apró, kósza fonalak lógnak végtelen vonalán.
Mintha csak hajat fonnék,
Sorra veszem ujjaim közé a fényes tincseket.
Alul, s fölül, alul, s fölül…
Keresztbe fekszenek lélegző álmai.
Fonom az Időt!
S végül szerelmes mintává simulnak engedelmes sodrai.

2015.12.14. (07.10.)

 

Körhinta, űrhajó 23

Szívemben tombol, itt van az élet,
Nem számít az sem, ha mennek az évek.
Egy maréknyi csapat nagy zajt csinál,
Szóljon most hozzá a legjobb gitár!

Pereg a filmünk, nevet a száj,
Nevess most velünk, az Idő se vár.
Itt vagyunk együtt, a legjobb kis móka,
Indulunk talán, lehet a Holdra.

De lehet, hogy mégsem, csak repül a kedv,
Repüljön velünk, ki minket szeret.
Körhinta, űrhajó, mit bánom én,
Székestől rajtolunk, vigyen a hév!

Egy maréknyi csapat nagy zajt csinál,
Szóljon hát hozzá a legjobb gitár!
Nagykabát itt marad, a fogasra dobd,
Keress egy poharat, inkább azt hozd!

Szívünkben tombol, itt van az élet,
Tomboljon tiédben, Te is ezt kéred!
Körhinta vigyen, jókedvünk száll,
Szállj be most hozzánk, az Idő se vár.

Barátom, kabátod fogasra dobd,
Jókedved, poharad inkább ezt hozd!
Körhinta, űrhajó, mit bánom én,
Vigyen, csak vigyen a legforróbb hév!

2015. december 6.
2.07.

 

Fényhal 22

Egy fényhal úszott a szobámba este,
Csillámos aranyként siklott a teste.

Kis szoba, éji hal, kívánok hármat,
Szívemből megébredt legforróbb vágyat.

Fekszem az ágyamon, ragyog az ég,
Ragyogok én is, úszik a fény.

2015. december 4.
21.38.

 

A törpe macskája 21

Kicsi törpnek van egy háza, 
Vele lakik hű macskája.
Barátok ám, mind a ketten,
Cicabajusz meg se retten.

Folyton figyel minden zajra,
Ami cincog, kikutatja.
Dorombol ő este, reggel, 
Édesgetik finom tejjel.

Kicsi törpnek huncut szeme,
Mókát talál, játszik vele.
Hó, ha hullik, az csak álom,
S tovasiklik cicaszánon.

2015. december 4.
19.17.

 

 

Üzenek, Üzenet Önmagamnak 20

Az Idő, ha valaha tudtam is, újra és újra megtanított arra, hogy mindennél jobban a szívemnek tiszta dolgokat szeretem.
Akkor önmagam lehetek és ha hibázok is, úgy könnyebb, mint megalkuvással nyertesnek, vagy vesztesnek lenni.

Götli Kinga
2015.11.21. (21.30,)

 

Összegzés 19

Az Erőben Igazságot,
A Fényben vigasságot,
A szemekben tisztaszín csillagot,
A kezekben arany és ezüst kulcsot,
A Lélekben ragyogást,
A Szívben csarnoknyi zsibongást,
Az Életben dicsőséget,
A Halálban Életet,
A Tudatban lényeget,
S hogy ezt mind kérheted,
Veled is így legyen!

2015. november 21.
21.02.

 

Harangozd szívedet 18

Harangszó szóljon reggel és este,
A világ már önmagát eladta, s vette.
Mi maradt, hol maradt benne az érték,
Ki mutat példát, hogy szíve a mérték.

Ládának mélyén szépre varrt emlék,
Varrtam én eddig, tőlem így kérték.
Ezer év mintát álmodtam mélyen,
Hajnalig hímeztem, átért a réven.

Harangozd szívedet, benne a minta,
Rávarrott érték legősibb titka.
Ezt hoztuk, őriztük ládának mélyén,
Lehull a lakat az Időnek végén!

2015. november 15.
18.09.

 

Huszonkét szűz 17

Falfehér karikák tánca a tűz,
Üvegfal foglya a 22 szűz.
Gyulladjon, égjen, lángol a jég,
Megnyílik lassan a 77 ég.

Oroszlán ordít, az ajtóban áll,
Lelkeknek tavasza aranymadár.
Kirepül mindegyik, táncol a tűz,
Szabad lesz újra a 22 szűz.

Lépteik nászán éled a Föld,
Magasba szökken, minden, mi zöld.
Hófehér bájuk a tisztaszín Nap,
Ragyogó szívük meleget ad.

Oroszlán vigyáz, az ajtóban áll,
Hozzád is szálljon egy aranymadár!
Gyulladjon, égjen, szívben a láng,
A legtisztább Világ ébredjen ránk!

2015. 11. 11.
0.03.

 

Ábrándok tánca 16

Gereblye ujjaim a homokba rajzokat fésülnek,
S nézem a képeket, ahogy maguktól az égre kékülnek.

Földön Égi látomás, jeleknek tánca,
Habkönnyű lányregény, tengerek románca.

Kókuszok borzas fején forgót játszik a szél,
Szélvihar bennem, s keresztbe kasul áramlik a vér...

Ereim villamos vasútján zakatol a szív,
Makacsul csengető érzelem, újra és újra tüzet szít.

Csitt hát, a pislogó homokszemekre kezemmel csendet seprek,
A szélvihar elül, hisz a látomás gereblye jelek is belőlem lettek.

Földön Égi látomás, ábrándok tánca,
Villamos sistergés, ahogy a szív ritmusra játssza.

2015. október 20.
09.48.

 

Napvilág 15

Napvilágos ablakomon rózsát hajt a reggel,
Rákacsintok tűzszememmel huncut, pajkos kedvvel.
Kedves Rózsám, Gyöngyharmatom, ezer ággal nyíljál,
Legerősebb, legszebbiken engem el is bírjál!

Azon mászok a magasba Napot megcsókolni,
Szívemmel az Élet Vizét bizony megkóstolni.
Ezer ágú Szép Virágom, Te tudod a titkom,
Minden fényes sóhajtásom új világot nyisson!

Tündökletes palotámon ragyogjon a reggel,
Ragyogjon és énekeljen el nem múló kedvvel!
Kedves Rózsám, Gyöngyharmatom, Élet Vize cseppen,
Napvilágod minden szirma én most magam lettem.

2015. október 17. 
09.30.

 

CápaNő (poetpoen) 14

Horror a zene, úszik a cápa,
Kaján a vigyor, szája is tátva.
Lesi a tengert, hol van az Ő,
Milyen lesz megint az ebédidő?

Hol Nő lett a cápa, s kapott a hal,
Foga fehérjén csattan a diadal.
Szegény kis halak…., úszik a Nő,
Az áldozat ismét egy újabb nagy Ő!

2015. október 15.
19.08.

 

Csattanó 13

Csattanó csókkal ölel a nyár,
Öleli szívemet, világot lát.
Sóhajtok, lélegzek, virul a kedv,
Viruló élettel belőlem lett.

Záporos telihold, sárgul a Nap,
Aranyos sugarán fénycsókot ad.
Lengeszín szoknyámon táncol a rét,
Fodrain szirmok, szálljatok szét!

Hinta a magasba, röpül a haj,
Röpül a, röpül a vidám kacaj.
Szalmákon bála, gurul a domb,
Hallgasd a hangom, meséket mond.

Szívemen csattan, forró a nyár,
Nevet és csacsog, piros a száj.
Lélegzek, sóhajtok, virul a kedv,
Örül, hogy mindig is belőlem lett.

2015. október 14.
21.58.

 

Bakancsok 12

Bakancsok surrannak, izzik a Föld,
Krétaszín vonallal húzzák a kört.
Ne erre, ne arra, hová is menj,
Átcsap a fejünkön lassan a szenny.
Hamuszín lámpákon hóhér a kéz,
Nem voltunk erre sohasem kész.

Bakancsok surrannak, izzik a Föld,
Hová lett megannyi, tengerszép zöld.
Tengerszép szemünkön csillagos fény,
Ellep most mindent a fekete szén.
Sorszámok, kabátok, plexi a pajzs,
Hová tart, ki diktál, miért a harc?

Megmondod, tudod-e, ítél a sors,
Ezer év bennünk, hát erős a bors!
Bakancsos utakon izzik a föld,
Ne legyen máshogy, csak legyen új zöld!
Surranó, csattanó, krétaszín rajz,
Ezer év bennünk, szívünk a pajzs!

2015. október 10.
22.34.

 

Csontrét 11

Csontréten csontszegek,
Szólj rám, ha nagy leszek!
Nagyobb, mint csillagrét,
Országa hetvenhét.
Hetvenhét kő titok,
Magamban ordítok.

Fonok egy sálat,
Ezüstös szálat,
Aranyat középre,
Készen lesz éjfélre.

Csontréten csontszegek,
Koporsód én leszek.
Szólj rám, ha nem vagyok, 
Nem várnak holnapok.
Hetvenhét kő titok,
Csillagnyit hordozok.

Fegyvernek virága,
Életnek halála,
Kezdet a vég,
Indultam rég.

Csontréten csontszegek,
Maroknyit még veszek.
Tükörfény élvezet,
Játékos képzelet.
Elhitted, tréfáltam,
Mindet úgy találtam.

Kapukat kitárom,
Álmodat vigyázom.
Ébrenlét világa,
Ne múljék hiába!

2015. október 8.
22.45.

 

Tűzpiros katlan 10

Az erekben tombol a fekete vér,
Fekete éjjel, fekete szél.
Tétova utakon tétova nép,
Homályos szemein hol van a fény?
Fekete angyalon fekete sál,
Eltűnő világok vizére száll.

Erdőnek mélyén morog a táj,
Magányos szíve egyre csak fáj.
Fekete éjjel, fekete szél,
Kevés az Igaz, kevés, ki Él!
Mikor lesz egyszer, nem tudom én,
Hogy kiforrja magát a tűzpiros vér.

Tűzpiros katlan, tűzpiros lyuk,
Te leszel az, ki pont oda fut.
Kerested, láttad, hol van az ott,
Tűzgyújtó Ember, elég a sokk!
Sokkoltak árammal, sokkoltak pénzzel,
Sokkolták eszedet, legyen bent éjjel.

Tűzpiros katlan, tűzpiros lyuk,
Dobban az Élet, magáról Tud.
Ismerte mindig, hol az a Fény,
Mi oltatlan lánggal bennünk is él.
Mikor lesz egyszer, felkel a Nap,
Kivirul, kihajt az egyetlen Mag.

2015. október 3.
08.43.

Zsindely, pendely 9

Tornyot üt az esti óra,
Könnyű táncom macska módra,
Ugrik egyet, szemem fény,
Összesúghat minden Vén!

Röpke szoknya, fodros pendely,
Ház tetején piros zsindely.
Tűzszívemen rózsa ég,
Szirmok szirma 7x7.

Bádog kakas forog körbe,
Néz az Égre, s le a Földre.
Arany torkán tiszta hang,
Engem köszönt titokban.

Röpke szoknya, fodros pendely,
Táncot járok, nincs még reggel!
Szemem villan, mindent lát,
Fényfolyamos fényvilág.

Asszony, macska, körbe tánc,
Toronyórán nincs most lánc.
Szívem ritmus, cseng és bong,
Rózsaszirmos szárnyat bont.

Zsindely, pendely, röpke szoknya,
Megforgatlak lélek szóra.
Súgjon össze minden Vén,
Fényvilágos fényesség!

2015. szeptember 1.
12.12.

Lángoló lelkület 8

Vitézek tábora világít éjjel,
Világít szívükön kigyúlott fénnyel.
Csendes a vidék, susog a nád,
Ülök a parton, repít a vágy.
Csillagok otthona lelkemen ég,
Lángoló szárnyaim vezetnek rég.

Megedzett kardokon ősi a jel,
Olvasom sorra, hangozzék el!
Bajtársak vére egyenként csepp,
Kigyulladt szíveken fényekké lett.
Ülök a parton, repít a vágy,
Vitézek dala az Egekig száll.

Éneklem én is, ősi a jel,
Vándorok útján szentelő hely.
Kihímzett zászlón felkel a Nap,
Beragyog mindent, tüzeket rak.
Őrhelyen állok, trombita szól,
Megfújom végre, halljanak jól!

Indulót fújok, nemes a kedv,
Megedzett acélon élekké lett.
Kardoknak hegye Időn a pont,
Csillagok otthona szárnyakat bont.
Lángoló lelkület örök pecsét,
Adja most nekünk minden hevét!

2015. augusztus 23.
10.37.

 

Magadat add 7

Csöndsüket füledben cirpel a nász,
Vonósok húzzák, égjen a ház!
Lecsukott szemeden csillan a fény,
Csillagok hullajtják neked is rég.
Éjsötét nappalon fölkel a Hold,
Megébred lassan, ki magához szólt.

Szóltad a szavakat, hallja az Ég,
Ne legyen kezdet, s ne legyen vég!
Közepe Te legyél, gyúljon a nász,
Tűzforró szíveden lüktet a láz.
Fényvilág virradjon, csillag a Nap,
Nem számít semmi, csak magadat add!

2015.08.17.
0.53.

 

Virágja, magja, hamva, holtja 6

Párolog a puszta, dögvész marja,
Nem él már virág, egy se rajta.
Virágja, magja, hamva, holtja,
Hol az a Lélek, ki szívén hordta?

Álmoknak tengerét, hullámzó rétet,
Csillagtól fogant ős-vitéz népet.
Hol alszik szép szeme, fegyvere, vére,
Gyújtanám Világra, hogy miattunk égne!

Dögvész a pusztában, ember a Házban,
Lázpiros arcunk retteg a gyászban.
Kelj fel most Lélek, viharunk tombol,
Úgy látszik nem ért senki a szóból!

Álmoknak tengerét őrizzük bátran,
Ne hagyd, hogy kihunyjon-e mardosó lázban!
Viharunk tombol, a rettenet árja,
Nem talál fogást, fuss be a Házba!

Legyen ez menedék, hisz ébred a Tenger,
A Világra kigyúlt ős-tüzű fegyver.
Virágja, magja, hamva, holtja,
Meglátod rajta, mert magán hordja.

2015. július 6.
16.10.

 

Elemcsere 5

Izzasztó meleg a panelekben,
Gyűlik a foton a napelemben.
Nyaralni megy az emberi massza,
Magát a tengeren égetni hagyja.

Égünk mi úgy is a főnök előtt,
Megkóstol százszor a hátunk felől.
Tűzpiros lakkon reped a réteg,
Ülnek a nők és verik a gépet.

Álmokat szőnek, szívük repes,
Dzsungelben ma még kincset keres.
És itt van a férfi, szakad az ing,
Nőknek a csípője, jajj hogyan ring!

De itt van a robot, a gyárakat falja,
Markába röhög, a fagyikat nyalja.
Az emberi massza elemmel megy,
És észre sem veszi, mivé is lett.

Gyűlik a foton a napelemben,
Elrejtem inkább a farzsebemben.
Rácsapok párszor, vigyen a szél,
Ez legyen inkább, feszítsen szét!

Elemi ösztön az elemcsere,
Kezemet adom, hát ide vele!
A kohó már izzik, lángol a hév,
Nem bánom testvér, ha nem fog a fék.

Ez lesz az új drog a sunshine happy,
Millió ember a ritmust veri.
Elemi ösztön, az elemcsere,
Napsugár testünk remeg bele.

Gyűlik a foton, a legtisztább drog,
Elég a fényben a multi-robot.
Millió ember a ritmust veri,
Önfeledt táncunk very happy!

2015.06.29.
15.26.

 

Legjobbik éra 4

Bolondos gondolat, vidám kis tréfa,
hogy Ádámnak bordája maga lett Éva.
Ki mondja nekem, az Írás se csal,
hogy az emberi élet üdvös, szép diadal.

Kitervelt mátrixban tengernyi kép,
rád ontja átkait, ne legyél ép.
Megrágott falatok szájunkba adva,
kezünket bérünk sebesre marja.

De hol az a világ, mi szívünkben él, 
az igazi valóság, mit nem téptek szét?
Leszek a remete, a megtalált bárány,
nem nézem tétlenül az ócska kis ármányt.

Magamban lakom, szívem a gondolat,
becsukom végre az elferdült tanokat.
Új igét, új szót kaptunk is egyszer,
ám Vaskornak mérge mar, mint a vegyszer.

Új szóval, új szívvel jó lenne már,
új Igét kapni, mit harsog a száj!
Letelt most valami, ideje elszakadt,
csak a belsőnek fénye, mi párakban megmaradt.

Nyilatkozz, szólalj, új Ige kell,
mert fegyvernek népe pusztít most el!
Nem lehet, nem hagyjuk, szívünk a hely,
mi magokból virágot, s embert nevel!

Bolondos gondolat, vidám kis tréfa,
hogy a hazugok ideje a legjobbik éra….

2015. június 27. ( László nap )
13.48.

 

Egy tűzgyújtós csillag 3

Kifújom a levegőt, s vele a létet,
Szívemnek rezdülését, mit egyenként vétett.

Meghalok csendben, felettem Ég,
Egy tűzgyújtós csillag még remegve ég.

Remegi halálom, remegi létét,
Szájamon csókol, s rám önti fényét.

Rám ömlött fényesség, sóhajom nagy!
S halálom órája életben hagy...

2015. június 26.
14.49.

 

(halandzsa játék)  2

Szonkiri véli

Dó-ra lilatti
Szutura tá
Kántárá sziratti
Filanki tó

Pitángi villá
Pitángi tá
Pitángi szuturá
Pitángi lá

Morongi lündi
Torendi rá
Iberi éli
Szurenki szá

Lilatti lündi
Iberi tá
Szonkiri véli
Hiszperi-dá

2015. június 26.
12.37.

 

Szikra a patkón 1

Szavakat altattam szívednek mélyén,
Meglátod, Te leszel az ébredés végén!
Tündökölsz palotád ezer szép ablakán,
Kinyitod Világra harmadnap hajnalán.

Harmadnap jöve egy fehér ló hozzád,
Öröklét kezdetén gazdája voltál.
Ideje Te vagy, jött most, hogy lásd,
Lelkednek harmatán ébred a vágy.

Képesség, ékesség, égető vágy,
Lovadnak hátán fénnyé is válj!

Varázsos szavak szívednek mélyén,
Suttogom neked, s ébredj a végén!
Nyisd meg a szemedet, ismerlek rég,
Világnak Világa benned a Kép!

Képesség, fényesség, szüntelen vágy,
Az elhívott lelkület emlékszik Rád!

Tüzet is gyújt a fehér szín vágta,
Hogy merre az út, maga is lássa.
Szikra a patkón, gyémánt a szeg,
Áldott a Fény, hogy szíveddé lett!

2015. június 26.
10.16.