Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vers 13

2010.10.11

Verseim 13
Kép

361-390

390. Magból a Fény
389. A legjobbik Jó
388. A mindenség hozzám hajol
387. Soha már-Harsona
386. Megváltásom
385. Elmúlás – Szerelmetes Lét
384. Vezércsillag
383. Tiszta víz
382. Utazom
381. Analízis – Leválasztva
380. Ősznek lehulló levele - Én leszek az Élet!
379. Papírkirály - Égi Király
378. Rabiga
377. Pásztor
376. Rádió
375. Földi Paradicsom
374. Szívem Világ – Világ Hangja
373. Dalom
372. Varázscsillagok, fényszikrák
371. Asszony sereg, Férfi sereg
370. Felfénylő utam
369. Belső izzás
368. Új szavak
367. Aranyország, Csend Királya
366. Gondtalan gyermek
365. Hű Kegyelem Álarc mögött
364. Lázadó szívem az Életet vigyázza!
363. A Szó
362. Ezer ajtó háza
360. Mindenek kezdetén 


 

__________________________________________

 

Magból a Fény

Az Örök Mozzanat szívemet tartja,
Én voltam, s leszek is ennek magja.

Szunnyadó, ébredő, legbelsőbb fény,
Fiatal kiáltó, s meghalkult vén.

Az Örök Mozzanat lelkemnek titka,
Középső gyújtósa a legősibb szikra.

Szikrának magja legszentebb fény,
E Törvény a szívemben legyek most én!

Vénség és ifjúság kiáltson fel,
S Belőlem lángoljon a legtisztább jel!

Örök Mozzanat, Kezdet és Vég,
Áthatol mindenen a Magból a Fény!

Megváltás, Üdvösség, végtelen kincs,
Ne bánd, ha kezedben másod se sincs.

Magból a Világ kinyílik nézd,
Benned és bennem éljen a Szép!

2010. október 18.
0.55.


A legjobbik Jó

Mintha földi álmot aludna minden,
Széltől most ablakon függöny sem libben.
Az Idő megállt, s benne a percek,
Sorjáznak szépen, mint egybegyűlt lelkek.
Vezényszóra várva, hogy induljon az Óra,
Mely a Végidőt üti, hogy forduljon Jóra.
A Világban mindaz, mit enyészet ural,
Hogy oszoljon köddé, mi félelmet sugall.

Egybegyűlt lelkek kezüket fogják,
Imájuk Világért egyre csak mondják.
Indulnak lassan, hogy valóra váltsák,
Mit álmodnak mostan, hogy kívül is lássák.
Valódi életet, nincs többé börtön,
Áruló, s gaz nem él majd Földön!
Hogy viruljon minden, ha a Jóság árad,
Áradjon folyóként, s növesszen szárnyat!
Embernek szíve fénytől táltos,
Templomuk oltárán, ki magából áldoz.

Egybegyűlt Lelkek, Indul az Óra,
Álmotok éledjen a vezénylő szóra.
Lépnetek kell, rengjen a Föld,
Szakadjon háló, mit Halódás szőtt!
Enyészet párája ragyog a Nap,
Fogságnak tömlöce olvad a fagy!

Egybegyűlt Lelkek indul az Óra,
A Rosszaknak szavát is váltsátok jóra!
Templomunk oltárán szívünk már áldoz,
Emberként lelkünk fényből a táltos.
Szárnyaljunk, áradjunk, legyünk a Jó,
Szívünkből szóljon a legtisztább szó!

Üssön az óra, nem bánjuk már,
Fényben a táltos csak erre vár!
Lelkeink kiáltnak, ránk vár a cél,
Hangunkat vigye messzi a szél!
Végidő indulunk, üsd hát a percet,
Mozgósítsd, mozgósítsd bennünk a lelket!

Indulunk végre, együtt a Szó,
A Világra ébredjen a legjobbik Jó!

2010-10-16
10.07.


A mindenség hozzám hajol

Idő faragta barna kispadon ücsörgök.
Hátam mögött, kissé oldal felé
Csillagvár.
Tudniillik ez a vár neve, s tán egyben alakja is.
Előttem zöld fű hever.
Rám melegfényű nap ragyog.
Ősz játszik a levélen.
Hirtelen megszűnik minden.
A kirándulás, a gyermekzsivaj.
Valami új érzés nyílik ki bennem.
Hozzám ér a hely aranyló kedve.
Gondtalan,
Végtelen világ.
Határtalan békességgel,
S mégis mily eleven lélegzik bennem
Minden, mi körbevesz.
Ott pihen, játszik, ragyog szívemen.
Bőröm alatt él az élet,
Hozzám szól a természet.
Szememben tükröződik e pillanat.
Arcomon mosoly nyugszik.
Oly jó ez nekem.
Mintha csak függőágyban fekhetnék,
S szemlélhetném az egészet.
Magát, a mindenséget.
Szerelmetes pillanat.
Végtelen, napfényű érintés szívemen.
A mindenség hozzám hajol,
S én magamhoz ölelem.

2010-10-13
18.26.

Soha már-Harsona

Szétfeszítenek az erők, melyek lelkemben tombolnak.
Bennem már dúlt vihar, váramnak hamis falait porrá zúzva.
De ez most más.
Nincs fal, nincs kárhozat.
Lelkemet érleli a Nap.
Éj csendjén holdsugárból szőtt lélegző ezüst most aranylón ragyog.
A Hajnalt ébreszti, bíborpirosát koronázza.
Lelkemnek izzó, végtelen sugára harsonát ad kezembe.
Szétfeszítenek az erők.
Harsonám szívem hangján szól.
Mélység és magasság.
Középütt benne összeér az Ég és a Föld.
Megmozdul a Világ.
Lomha enyvedző álma szemet nyit félig….
Rajta a vaskabát.
Ébresztőm fújom.
A szépet szívemből,
Benne az ébredés ereje tombol.
Rügyet fakasztanék már!
Fújom lelkemből a Napnak Igaz Dalát,
A sötétben ragyogó Hold csengő, ezüst emlékét.
Harsonám emlékezés és ébresztés.
Szökőár hulláma belsőm remegése.
A Világot nem hagyhatom!
A rá küldött enyvedző álmot visszaadom annak,
Ki Embernek Gyermekét béklyóba köti, s nem ereszti.
Vissza én!
Ébredj Világ!
Szívednek Igaz álmát Éld!
Ébredj Világ!
Halld harsonám!
Zúgjon a szél,
Harsogja lelkemnek tomboló erejét!
Nem, nem kell a mákony!
Csakis az Igaz, szívünkben megtisztult, valódi álom.
Mi élhető.
Rázkódj Világ, rázd meg testedet!
Nyisd fel szépséges, félig hunyt szemedet!
Illúzió, megtévesztés, ópium vérű szendergés…
Nem kell már!
Nem kell már!
Kiáltja Szél Királya
Hollómadár:
Soha már!
S csőréből Életnek Vize cseppen
Éltetőn a Világra…
Rázkódj hát!
Szóljon harsonám!

2010. október 9.
12.30.


Megváltásom

Ezer éve hordozom a keresztet,
Melyen Jézus teste feszült.
Vitették velem…
Rászögeztek engem is.
Ó Uram letérdelek eléd,
Vedd vissza terhedet!
Old meg kezemet,
Rozsdás szög ne mérgezhesse véremet!
Töviskoszorúm a fájdalmak koronája,
Most fejemről leveszem.
Vérző veríték lepi arcomat.
Hordtam a keresztet,
Mert annak úgy kellett lennie.
Ó Uram!
Letérdelek eléd.
Váltsd meg gyermeked!
Újjászületésem legyen e perc,
S e percet magamból a Világnak adom.
Éledjen Ő is!
Belőlem szülessen széppé!
Lelkemben újra él a Dal,
Jézusnak dúdolok.
Terhünk megoldatott!
Nap simítja arcunk.
Ülünk az üveghegy tetején.
Szívünk ragyog.
A kereszt sem szenved már tovább,
Megváltatott!
Megváltásunk eme szent ünnepén,
Szívünknek szép reggelén.
Sóhajtásunk kiárad a Világra.
Úr Jézus Krisztus!
Segíts!
S én segítek Neked.
Szólíts!
Haladok Veled.
Sóhajtásunk maga az Élet!
S újjászületik bennünk a lélek.
Szívünknek szép reggelén,
Megváltásunk eme szent ünnepén.
Ó Uram!
Szemem Reád emelem.
Benne ezernyi csillag vet szikrát,
S lángra kapnak lelkemnek dallamán.
Világnak énekelek.
Megváltásom ünnep.

2010-10-09
01.52.


Elmúlás – Szerelmetes Lét

Elmúlásom most egy új fejezet végső kezdete,
Hol nem maradhat más, csak lelkemnek szelleme.

Leválik rólam minden beteg, holttá vált anyag,
Oldódásom maga lesz a kinyíló bekulcsolt lakat.

Eltűnnek sorra a halovány, s az éjféli sötétlő képek,
Melyek szobám fekete sarkából rémekként felém néztek.

Nem marad a Rossz, nem hullok a mélybe,
Átlépésem figyelem a tündöklő fénybe!

Elhagyom a tájat, hol üresen kong lépteim eltűnő zaja,
Elindulok, szállok, az ég kékjén át, a végtelenbe Haza.

Elmúlásom maga a kinyíló, végső kezdet,
Mely megoldja a földre hullt, vassá edzett testet.

Lelkesen szállok, szívem húrja zengjen,
Ne félj most Kedves, visszatérek Rendben!

Jövök még a széllel, fénynek lángoló hírnöke,
Az Égnek Földre szült, megváltott küldötte!

Elmúlásom maga a kezdet, lehullik lassan rólam minden,
Neked adom, vigyázz rá, az egyetlen, megmaradt kincsem!

Fényt virágzok neked, szívem húrja zengjen,
Fényvirágom magját Világba kell mentsem!

Halálom a tavasz, elmúlik a Vég,
Feltárul előttem az örökifjú Lét!

Fényt virágzok neked, fénymagot őrzök,
Szívemnek ritmusán át verseket költök…

Ne félj hát Kedves, bennünk elmúlik a Vég,
S nem marad más hátra,
Csak a Boldogságos,
Szerelmetes
Lét!

2010-10-05
14.26.


Vezércsillag

Sámán, Táltos, Új Világ,
Hol keresnéd Új Hazád?
Dobot kaptál, azt ütöd,
Farkashorda üldözött.

Szíved legyen dobod mától,
Az keltse fel lelked Vándor!
Tűz ritmusa benned éled,
Tiszta, fénylő piros véred.

Szív sugara Vezércsillag,
Társainkat ezzel hívjad!
Te vagy a Dob, hangod szóljon,
Indulót most nekünk mondjon!

Talpra állunk, veled tartunk,
Merre járunk, tüzet rakjunk!
Tűz szikrája, Sámán, Táltos,
Neked üzen, jól figyelj most!

Azt üzeni, Utunk tudjuk,
Új Hazánkat szívben hordjuk!
Ne keresd hát, kívül rajtunk,
Szív sugara Igaz kardunk!

Bennünk ragyog tiszta álmunk,
Életre kel Új Világunk!
Szívünk dobbanj, hangod szóljon,
Vezércsillag Utat mondjon!

Világ néked Fényt hordozzon!

2010-10-03
09.52.


Tiszta víz

Poharunkba adj Uram, tiszta vizet kérlek,
Lelkünkben az Igazság, csak eképpen élhet!

Szikraszívünk parazsát lobbantsd lángra nékünk,
Szép szemünknek mutasd meg, hazugságban élünk!

Adj erőt, hogy léphessünk, falainkat döntsd le,
Börtönünknek vasrácsát szíved hanga törje!

Vaskapukat nyisd hát meg, mögötte az élet,
Ezer éve vágyunk rá, vidd most oda néped!

Hol élet virul, lelkünk csitul, szív parazsa lángol,
Embereknek boldogsága Igaz Szóra táncol!

Örök tavasz rügyet fakaszt, kezünk feléd nyújtjuk,
Szeretetnek szép szavát, Világ feléd súgjuk.

Poharunkba tölts Uram, tiszta vizet kérlek,
Szívünk szabad ritmusát átadjuk a fénynek!

2010-10-02
08.16.


Utazom

Hallod? Mozdult egy fogaskerék.
A rendszer újra összeállt.
Valami változott,
Érzem.
Nem úgy kattannak most a percek,
Szárnyakon suhannak tovább.
A precíziós műszer él!
Fedlapja tiszta, áttetsző.
Alatta fogaskerekek dolgoznak.
Mozog mind.
Időgépben utazom…
Kövér gáz.
Hajrá!
Megyek megismerni a Tervezőt.
Az óra újra körbejár.
Szárnyalás veszi kezdetét.
Utazom.
Röpítsenek a suhanó percek
Az Idő tengerén!

2010. szeptember 29.
11.58.


Analízis – Leválasztva

Leválasztanak, mint gyermeket a köldökzsinórról.
Mindenről, mi kötelékként tartotta testemet.
Saját létezésem tanulom.
Külső szemlélője vagyok magamnak.
Saját filmjeim előadására jegyet kapok.
Megnézem mind,
Figyelek.
Leválasztva lebegek.
Elsuhannak mellettem az árnyak.
Rájuk pillantok, majd tovanézek.
Új képek mozdulnak, színesek.
Elemzek.
Honnan jönnek, s hova tartanak.
Mi a szándékuk, s nekem velük.
Leválasztásom csendes merengés.
Az Idő társaságában,
Mégis minden végtelen.
Megnézem a jót, s a rosszat.
Tükröt tartok eléjük.
Ahogy magam elé is.
Szemlélek.
Az univerzum az anyaméh,
S én benne lebegek.
Nem pányváz ki semmi sem,
Nem húz, nem tart,
Csak szabadon hagy.
Rám bízva lélegzetem.
Leválasztásom szükségszerű.
Bennem a Forrás él.
A Forrás Él!
Ott lüktet szüntelen.
A kötelék bennem van.
Nem külső kapcsolat.
A Forrás bennem él...

2010-09-29
0.40.

ui. : nem szükségszerű, hogy külső kötelékeink kereteket szabó és adó hálójában létezzünk, vergődjünk, hogy az tápláljon bennünket és ne belső, eredeti forrásunk. Belső, láthatatlan kötelék, vissza az origóhoz.



Ősznek lehulló levele - Én leszek az Élet!

Sápadt, lomha most az ősz.
Szürke, elfekvő test a betonon.
Halálnak téli sikolya suhan át felette,
S avarral fedi elfekvő, kedves kincseit.
Leguggolok mellé, kezem leveleit érinti.
Ó mennyi szín, érzés…hőség táncol szívemen.
Szemem előtt szobám jelenik meg hirtelen.
Napsugárfényű, aranyló brokát díszíti falait.
Nyárnak kapuja tárul ki rám, míg itt guggolok
Ősznek ziháló teste felett.
Lehullott leveleit öntudatlan markolom.
S én csak nézem merengőn a kitárult kaput.
Lelkem átsuhan rajta.
Kapun túli világ…
Ó nyár! Boldogságos létezés, örök napfény szívemen.
Tündöklő kristályok ragyogása, kertek zöldje int felém.
Hűs vizű patakok rohannak százfelé.
Medrükben emlékeim simára csiszolt kavicsai fekszenek
Egymáshoz bújva.
Kavicsok.
Levelek.
Hátrahagyom mindet!
S az leszek, ki a létért létezik!
Legyen nyár, vagy ősz, sikoltó tél odakint.
Én létezem
Boldogság táncol szívemen.
Én leszek a fény, a napsugár.
A lüktető ragyogó végtelen.
Én leszek az Élet!
Halál köszöntelek.
Érted Ősz?
Te az elmúlásnak szürkülő teste itt a rideg, hűvös betonon.
Én leszek az Élet!
Üzend meg a testedről lehulló összes levélnek!

2010-09-28
19.57.


Papírkirály - Égi Király

Koronáznád király magad,
Indítanál véres hadat.
Világ ellen, szívünk ellen,
Ki vezérel, melyik szellem?

Koronád mondd, honnan való?
Lovad is csak képzelt faló.
Királyocska, lehetsz vezér,
Iratokon hamis pecsét.

Papírkirály páncélzatban,
Hadserege alakzatban.
Minket támadsz, Szívek Várát,
Ledöntenéd Népünk Álmát?

Papírkirály reád nézünk,
Nem tehetsz most semmit vélünk!
Üdvünk dicső, szívünk szeret,
Minket csakis Isten vezet!

Isten küldjön nékünk Királyt,
Koronázza Őt a Világ!
Táltos lova hű paripa,
Király fején Szent Korona.

Üdvünk dicső, szívünk szeret,
Ég rajzolja meg a Jeled!
Égi Király, Földi Harcos,
Szív Országát újra alkosd!

2010-09-26
13.18.


Rabiga

Függő játszmák tengerében gályarab a lelked,
Korbács üti parancsszóra rabláncra vert tested.

Felszakított húsod vére ezer sebből ömlik,
Nem akarják boldog legyél, szíved tovább gyötrik.

Ébredj ember rabságodból, ne játssz többé játszmát,
Elrabolnák szabad szíved legigazabb álmát!

Vérző sebed fehér gyolccsal bekötözöm, gyógyulj,
Béklyóidtól megoldalak, lélekharang mozdulj!

Ne add magad, ne hagyd magad,
Szabadság hív téged,
Hű szívednek igaz szavát kell most végre éljed!

Ébredj!

2010-09-26
10.35.


Pásztor

Elhagyatott múltban ezer lakat kattan,
Szívem gyémánt kulcsa nyitja őket halkan.

Őriztem én mindent, máglyatüzek égtek,
Összes kapu mostan utat hagy a fénynek.

Minden járat tisztul, sikoly, halál távozz,
Fény emésszen téged, nem férhetsz a mához!

Elhagyatott múltnak lelkei most szállnak,
Ezer éve folyton szabadságra vágynak.

Büntetés és bűnhődés megváltatik bennünk,
Nem zárhatja lakat boldogságos lelkünk!

Fényszívünket gyémánt kulcs öröklétbe nyitja,
Urunk vigyázz reánk hát, s Üdvünk adjad vissza!

Szép fohász szól, asszony ének, két kezünkben élet,
BoldogAsszony oltalmazzad, emeld ezt a Népet!

Fényszívünkben, szép szemünkben örök élet lángol,
Olthatatlan Égi Tűzzel
Mutass Utat
Pásztor!

2010-09-25
22.25.


Rádió
Szabad Szó, Tiszta Szó

Lassan áthangolódok,
Mint mikor sávot váltanak a rádión.
Hogy úgy szóljon, miként azt kívánják.
Tisztán, Szabadon.
Érzem a hatást, s a hangolódás erejét.
Egész másképp szól ugyanaz a kimondott szó.
Átüti a teret, az időt.
Mintha csak súlya lenne,
Márványon koppan az üveggolyó…
S éle, mely szinte hasít.
Hasítja a láncot, ha azt talál.
Szabad Szó.
Tiszta Szó.

Áthangolódok.
Látom magam,
Bennem a kereső a régi világból az újba ér.
Sávok suhannak, messzik, közelik.
Majd megáll.
Itt van.
Itt az új világ.
Adás indul.
Hát had szóljon az az új,
Szabad és Tiszta Szó!
Szívemből és lelkemből,
Az a csendesen, szabadon harsogó
Rádió.

2010-09-25
0.38.


Földi Paradicsom

Hát itt az Idő, hogy érezzem,
Hogy e Földi Paradicsomban lélegzem.
Hogy minden perce maga a Szép,
Hogy a megváltás épp e gyönyörű kép.

Az Égi Paradicsom itt a Földön,
Hol nem vár rám többé börtön.
Hol az lüktet, mit álmaim láttak,
Mit szívemnek dobbanási rajongva vártak.

Ó, nyugalom és szépséges, ragyogó csönd,
Mi ugyanaz, mi bennem az egészen fönt,
S itt lent köröttem közel és távol,
Szívemnek mélyen, vagy a Világban bárhol.

A Paradicsom itt virul, tán más is látja,
Hogy lüktet szívében az Életnek tánca.
E Lét a kapuját most szélesre nyitja,
Engedd, hogy testedbe léphessen vissza!

Lelkednek léte boldog a Földön,
Ne hidd el, ne hidd el, hogy ez csak egy börtön!
Én látom, mi Szép, s virul a tájban,
Hogy fakad az élet minden kis lángban.

Lángolj hát, éledj, ne félj, csak létezz,
Szívedből, szívedből e megváltást érezd!

2010-09-24
0.26.


Szívem Világ – Világ Hangja

Teret nyitok, megyek rajta,
Lelkemben szól Világ Hangja.
Végtelenbe kúszik szavam,
Ezüstcsengőn dalolt dallam.

Fénysugár hív, átkarolom,
Világ Hangján szívem adom.
Fénysugárban ritmus dobban,
Ezer szikra lángra lobban.

Teret nyitok, újra lépek,
Világ Hangja kiálts kérlek,
-Lángszívemen örök fénybe-
Jelt rajzolok most az égre.

Kiálts Világ,
Szívem védjen,
Tiszta Hangod
Éljen
Éljen!

Jelt rajzolok hát az Égre,
Kapu legyen át a Fénybe!
Szívem Világ! Kiálts, vezess!
Örök fénnyel szeress,
Szeress!

2010-09-22
0.18.


Dalom

Egy szép fa tövébe ülök
Lelógó ágai hajamba fonódnak
Sárga kisvirágok kezem alatt egymást karolják
Szívem boldogan dobban Világ örömére
Táncba hív a mezőn minden fűszál
Tarka szoknyám velem forog
Lábam fiatal szarvasként szökken
Örömöm szép
Szabad szívem repít engem
Pörgök, s pörög velem a Világ
Táncomhoz dalt dúdolok
Libben a szoknyám,
S ezer ránca ring, mint mezőn a virág
Dalom a végtelenbe száll
Köszöntöm az Eget, s a Földet
Szökkenek, mint fiatal szarvas
Dalomat dúdolom
Szívem boldogan dobban világ örömére
Lelkemnek kedves nótája
Szoknyám libbenő szegélyén
A végtelenbe szalad
Dalomat dúdolom

2010-09-17
20.36.


Varázscsillagok, fényszikrák

Cikázó eleven szikrák
Pulzáló fénymagok keringnek
Táncuk a csend hangjára születik
Varázscsillagok hullanak rám belőlük
S bőrömön át testembe esnek

Csengő hangokká válnak mind
Szívem lesz ritmusuk
Fényszikrák pulzálnak
Ébredő hangokként
Testem templomában

Eleven magok
Ahonnan én is vagyok
A végtelen bennem újjá éled
Magam vagyok
Magam a Mag

Fényből test
A fénylő test
Varázscsillagként szikrázok
S tündöklök
Neked

Fényvirágot hajtok szívedben
Eleven élő, s örök lángot
Fényszikrából kibomló
Gyönyörű, fényhangú virágot

Szívedben virulón virágzok…

2010. szeptember 13.
21.33.


Asszony sereg, Férfi sereg

Toronyóra megkondul, elüti a hármat,
Csigalépcső kanyarog, elhagyja a házat.
Tetőn túlon folytatódik, csillagokhoz készül,
Két szememben lelkem fénye messzi-messzi révül.

Csigalépcső, örvénykerék, spirál tánc az égbe,
Vigyél engem, rajta hát, ezüst-arany révbe!
Napnak, Holdnak kapujába tégy le mostan engem,
Égnek, Földen őrizői vigyázzák a lelkem!

Arany rezdül, ezüst csendül, titkos ajtó tárul,
Lábam elé szikrázó szép csillag ösvény járul.
Reá lépek, szívem dobban, égi hadak várnak,
Felkötöm ím legszebb kardom, fényvitézzé váljak.

Asszony sereg, Férfi sereg, öskünk szava szóljon,
Emeljük fel igaz kardunk, s ezer csillag hulljon!
Fényösvényről szép Hazánkra, szívünk érted dobban,
Kebelünkben igaz szóval ősök tüze lobban!

Asszony sereg, Férfi sereg, vitéz hadunk készen,
Fénynek kardja tündököljék, ragyogjék a kézben!
Arany rezdül, ezüst csendül, titkos ajtó tárul,
Fényösvényen elibétek igaz szívünk járul.

Szívünk dobban, tüzünk lobban, Hazánk érted élünk,
Öskünk tartsa örök lángunk, szikrázzék hát fényünk!
Toronyóra hetet ütött, végidőben járunk,
Isten tartsa kegyelmében legislegszebb álmunk!

2010-09-12
15.55.


Felfénylő utam

Egy rejtett ösvény elibém fénylő utat rajzol.
Leülök, rácsodálkozok.
Nézem, miként szalad a messzi végtelenbe.
Vinné lábamat, s vele engem is magával..
Még nem megyek, csak merengek.
Ülök, s nézem felfénylő utamat.
Hagyja, hogy érezzem.
S a végtelen belőle hirtelen szívembe szalad.
Ott lüktet fénylőn, s pirosan.
Indítná lábamat.
Hát mozdulok, s talpra állok.
Nézem felfénylett utamat.
Indulok.

2010-09-12
02.06.


Belső izzás

A hideg éjben lovam sörényéből szikrázó csillagok válnak le.
Jelölik utunkat. Ezüst folyamként hömpölyög hátunk megett.
Belső izzás hevíti szívünket.
Vágtatunk.
Célunk szent!
Fényszikrák, csillagok, izzó tajtékcseppek!
Most egybeforr bennünk a Világ.
Célunk szent!
Drága Lovam vágtass!
Vígy engem hátadon!
Izzó szívünk az út.
Azon vágtatunk.
Célunk szent!
Fényösvény
Fényösség
Drága Lovam, vígy hát!
Célunk szent.

2010. szeptember 7.
0.30.


Új szavak

Új szavak csendülnek, tiszták és szépek.
Szívemből,
Melyek most egészen épek.

Tó vize nem fodrozódik,
Idő ül az ágon,
Búzamezőt nézi, mely beérett a nyáron.

Búzafű, aratás, csend honol a tájon,
Két szememben megébredt,
A megálmodott álom.

Új szavak csendülnek, Egészek és Épek,
Szívemnek pirosán
Hol kigyúlnak a fények.

Idő ül az ágon…
Búzafű, búzafű,
Beérett a nyáron.

Új szavak csendülnek

2010-09-04
23.51.


Aranyország, Csend Királya

Mutassátok az Új Világot,
Két szememben a legszebb álmot!
Ég és Föld közt hét világot.

Hét világnak, hét ajtaja,
Forró szívem láng sugara.

Add erőmet, ragyogj nékem,
Világok közt Földi létem!

Láng sugára, szívem lüktet,
Dobbanása csoda ünnep.

Két szememben legszebb álom,
Mutassátok, elém álljon!

Aranyország, Csend Királya,
Benned élek, Nap Királya.
Én vagyok a Földnek Lánya.

Itt állsz íme, látlak Téged,
Álmodtam, hogy a szívem kérted.

Dobbanása csoda ünnep,
Láng sugára bennünk lüktet.

Hét világnak hét ajtaja,
Nyitva vagyon, szívem tartsa!
Erőmet is onnan kapja!

Aranyország, legszebb álom,
Csend Királya légy a párom!

Láng sugára szép szívünknek,
Koronázza ünnepünket!

2010. augusztus 31.
14.30.



Gondtalan gyermek

Bátortalan gyermekként tipegek,
S pislogok nagyokat.
Pedig sürget az idő.
Felnövésem ideje.

A kapu már nyitva.
Terelgetnek és szólnak is:
Kérem, ne tessék visszafelé nézegetni!
Hát nem nézek, csak gondolok néha….

Honnét is indultam.
Mert ugye azt kell.
Tudni a kezdetet, s az érzetet,
Mely cseperedett bennem és én vele, s általa.

Haladok.
Mert haladnom kell!
Másként az nem lehet!
Tipegésem lépéssé válik…

Felnövésem ideje sürget,
Hogy ismét gyermek lehessek.
Gondtalan és Szabad!
Ki a Boldogság karjába,
Már Önmaga szalad!

2010. augusztus 30.
22.17.



Hű Kegyelem Álarc mögött

Álarcot hord a Világ magán,
Leveti azt is majdan talán.

De most mögé nézek, s Őt figyelem,
Világ Szívén Hű Kegyelem.

Ott ragyog az Élő Lánggal,
Nap gyújtotta szép szikrákkal.

Kegyelemmel Áldott Világ,
Álarc mögött nincsen hibád!

Vedd le kérlek, ragyog Napod,
Belső Fénylő Örök Magod!

Had csírázzon, nőjön indát,
Szép szíveden Élő mintát!

Hű Kegyelem Álarc mögött,
Tarts meg Világ Szíved fölött!

2010. augusztus 28.
17.14.


Lázadó szívem az Életet vigyázza!

Lázadás tört ki szívemnek szigetén,
Háborgó vihar tombol lelkemnek tengerén.

Elmosok mindent, mi szenny lepte ócskaság,
S korbáccsal sújtom mindazt, mi lomha lustaság!

Lázadó szívemmel az Életért kiáltok,
Őrt állok magamért, s a Lélekért vigyázok.

Őr vagyok, s Lázadó, egy Bástya a szélben,
Egy meggyújtott Gyertya az összetett kézben.

Szívemnek szigetén csak az legyen, mi Szent,
S az viruljon odakint, mi lelkemben a Rend!

Háborgó vihar csituljál, hisz vége,
A Sötét, mi volt, hát kihívom a Fényre!

S ha Béke lesz és viruló az Élet,
Belőlem felcsendül egy magasztos ének.

Áldom azt, hogy lehetek Tűz és Tenger,
S ha kell, maga a lázadó Ember!

Ki küzd az Életért, s lesz a Bástya,
Ki a Lelkeknek Fényét örökkön vigyázza.

Vagyok hát a Tűz, a Víz, mely olykor árad,
Hogy szívednek szigete lehessen a saját várad!

Szólj, ha kell! Jövök, s vigyázom a szíved,
S ha kéred, lázadó leszek, hisz az Életért élek!

Küzdelmem végtelen és szent az, mi belül folyton éget,
Te vagy a legszebb nekem, Te örökkön tartó, el nem múló Élet!

Nekem Te vagy a Kezdet, a Vég,
Szívemnek megnyugvó s háborgó tengerén.

Éltess! Itt és Odaát,
Tápláld és szüntesd lelkemnek viharát!

Lázadó Szívemmel csakis az Életért kiáltok,
Hát ne féljetek, hisz értetek vigyázok!

Lázadó Szívemmel az Életért kiáltok….

2010. augusztus 27.
12.55.


A Szó

Szabad vagyok
Szabadságom maga a szó

Hallom, látom, érzem
Bennem az egész él

Nem értik, mit mondok
Nem él bennük a szó

Mondom, mit gondolok, s másokban másképp szól
Vagy hozzám beszélnek, s nem azt hallom, mit ők hinni vélnek

Nem egyet beszélünk egyként?

Pedig Él a Szó
Tudom
Kimondva, s kimondatlanul

Szabad vagyok
S szabadságom maga a szó
A Magyar Szó

Értelem
A cselekvő érzelem
Bennem

Él az Egész
Kimondva, s kimondatlanul

Tollat adtatok kezembe
S bennem megszólal
A Szó

Fölemel
Meggyötör
Kimondva a kimondatlant
Bennem a jót
Az örökké élni valót

Legyen hát Tiszta a Szó,
Mit mondani vágyok,
S legyen szabadságom örök,
Miként az Magyarnak való!

Én élni vágyom, s szabadnak lenni,
Kiben lüktet a Szó
Mind, mi Magyarnak való!

Kimondva, s kimondatlanul

De mondom, ha akarod
Tedd, hidd, cselekedd

Eszmélj, s kiálts
Zengd az Életnek Szavát!

Lüktessen Benned is
Éledjen Szívedben is

Kiálts!
Zengd az Életnek Dallamát

Szabadságunk Örök!
Bennünk Él az Élni Való

Szabadságunk maga
A Szó!

2010. augusztus 26.
21.43.


Ezer ajtó háza

Egyszer volt, hol nem volt, ezer ajtó háza,
Abban nyílt, abban nyílt szép szívemnek álma.
Megálmodtam mindent, színes képet látva,
Ezer ajtón túlon, új világom járva.
Ez a világ hű szívemből, s álmaimból éledt,
Hej, Anyám, jó Anyám, lányod hányszor vétett!

Ne búsulj Galambom, ezer ajtón túlon,
Ne töprengj cseppet sem, szívfájdító múlton!
Ami volt, hát úgy volt jó, szél vigye azt messze,
Ahogy néked lehetett, lelked csak azt tette.
Kebeledben fényvirág, gyémánt minden szirma,
Áldást hozzon az most rád, ami szíved titka!

Örvendezz Galambom, minden kincs már benned,
Ezer ajtón túlon, tudod, mit kell tenned!
Fényvirágból gyémánt szirom, virulj lelkem, lányom,
Te vagy nékem kezdetektől legislegszebb álmom!
Átaljöve a nehéz úton, Nap ragyogjon néked,
Galambom, Virágom,
Legyen Áldott Léted!

2010. augusztus 17.
19.03.



Mindenek kezdetén

Ahol a Csend születik, Él a Minden
Hang
Csend
Mélységes mély csend
Arany tündöklés
Csillámok hullása, mint áldott cseppek..
Hullanak, bőrömhöz fekszenek…

Leszek maga a Szél, a Fény
Szállok, mint madár puha röpte
Siklok, mint tengeren a hajó

Leszek a Nap és ezernyi sugára
Leszek sebes sodrású kristályvizű patak
Leszek a hegycsúcs, s a földnek mélye

Leszek én a minden
A Minden

Csak festek és írok
Nevetek és sírok
Oly jó mindez

Leszek a hangszer s a zenész maga

Leszek a Minden
A Mindenek maga

Szólj, s szólok
Taníts, s tanítok

Leszek én a Minden
Neked

Szólj!
Taníts!

És én leszek Te
S Te én
S vagyunk a Mindenek Kezdetén..

Ahol a Csend születik, Él a Minden
A Hang
Te és én

2010-08-15
19.37.